Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Bajzik Zsolt: A háborús sebesültek ápolása és hadigondozása Vas vármegyében, 1914 - 1918
a gyűjtő bizottságét Sarlay Ferencné (1864—1940), a tanácsadó irodáét Greisinger Ottóné (1861—1935), míg a napközi otthon bizottságét Somogyi Miklósné (1856—1926) látta el.24 Az elkövetkező napokban és hónapokban a segíteni akarás példájaként jelentek meg a vármegyei sajtóban azokat a hírek, amelyek a különböző középületek és kastélyok sebesültek részére történő felajánlásáról, berendezéséről és átadásáról szóltak. Ugyanakkor egy másik elem, amely — megelőzve a törvényi végrehajtást — bizonyosan hatott a nagybirtokosokra, a kastélytulajdonosokra és a településekre, akik és amelyek bizonyos feltételek mellett maguk ajánlották fel épületeiket kórháznak. A hadiszolgáltatási törvény alapján ugyanis a településeket és a magánszemélyeket kötelezhették arra, hogy katonai kórházakat létesítsenek, és gondoskodjanak az azokban elhelyezendő sebesültek, és betegek ellátásáról. Ezért rövid időn belül a vármegyében számos helyen állítottak fel a pozsonyi katonai parancsnokság megkeresésére katonai kórházakat.23 26 A felhívások eredményeképpen mindenki bőkezűen adakozott, így az Ébredés Szabadkőműves Páholy is, amikor a „... liberalizmus és a testvériség csöndes és szürke katonái pillanatok alatt ezreket ajánlottak meg!'lb A hivatalnoki kar és a szegényebb viszonyok között élő polgárok is hozzájárultak a hadbavonultak családtagjainak támogatásához.27 Az 1914. augusztus 6-án tanácskozó szombathelyi városi közgyűlés — egyetlen tárgyként — a hátramaradottak támogatásával foglalkozott. Kiskos István polgármester 10.000 koronát állított be segélyezésre, és ebben azok is részesülhettek, akik hivatalosan nem számítottak összeházasodottnak.28 Szombathely és Körmend után Szentgotthárd lakossága is megmozdult a bevonult katonák családtagjainak segélyezése érdekében. Kimondták az együttműködést a vöröskereszt helyi fiókjával, de a gyűjtést és a befolyó pénz kezelését az ottani szervezetre bízták. Az első napon 700 koronát adományoztak a szentgotthárdiak.29 A szombathelyi Népsegítő Irodában augusztus első napjaiban már 84 gyermek számára biztosítottak ebédet és vacsorát, míg 136-an kértek segélyt, és ez a szám napról napra nőtt.30 Közben Körmenden is mozgalom indult a bevonultak családtagjainak megsegítésére. Az adakozók sorát Batthyány-Strattmann Ödön (1827-1914) nyitotta meg 1000 koronával, míg a Körmendi Takarékpénztár 500 koronával támogatta a rászorulókat.31 * Az események hatására 1914. augusztus 7-én Thyssen-Bornemissza Henrik báróné (1887—1971) a vöröskereszt rohonci (ma: Rechnitz, Ausztria) választmányát saját kastélyába hívta össze, ahol gyűjtőbizottságot szerveztek. A gyűjtésben személyesen vett részt a báróné, Bornemissza Gáborné báróné (1865—1959), Csáky István grófné (1894—?) és Bornemissza Médi bárónő (1887-1971), míg Thyssen- Bornemissza Henrik báró (1875—1947) kórházi célokra ajánlotta fel óriási kastélyát. ’2 24 A Vörös Kereszt munkája. = Vvm, 1914. aug. 4. 2. p. 23 MNL VaML Vas vármegye alispánjának iratai. Ált. ir. V. 8069/1915. 26 Az özvegyekért és árvákért. = Vvm., 1914. aug. 5. 3. p. 27 Uo. 28 A város közgyűlése. = Vvm., 1914. aug. 7. 2. p. 29 Szentgotthárd a katonákért. = Vvm., 1914. aug. 7. 3. p. 30 Szombathely közönségéhez a katonaárvákért. = Vvm., 1914. aug. 7. 3. p. 31 Népsegítő Iroda Körmenden. = Vvm., 1914. aug. 9. 4. p. A Vörös Kereszt fiókjának működése Rohonczon. = Szombathelyi Újság (továbbiakban: SZÚ), 1914. aug. 8. 4. p. 452
