Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Németh Balázs: 1918 a háborús kitüntetések tükrében
vité^magatartásukért háborús kitüntetésben rés^esíttettek?, \22 Ez az elv a valóságban azonban maradéktalanul nem tudott érvényesülni. Tisza István gróf miniszterelnök a koronázási ceremónia szervezésére kapott rendkívül szűk időkeretben nem vállalkozhatott széles körű kutatásra, ezért azok a nemesek jöhettek elsősorban számításba, akik a politikai élet vezetői körül forogtak. így az ő családtagjaik, barátaik közül került ki az avatandók nagy része. A végül felavatott 47 vitéz közül egy herceg, 17 gróf, hat pedig bárói címet viselt, vagyis az kitüntetettek 51%-a főnemes volt.23 Ennek megfelelően az a követelmény, hogy harctéri szolgálatért magasabb kitüntetést szerzett katonák legyenek a kiválasztottak, csak kevés esetben, a felavatottak kisebb számánál érvényesült. A két szélsőséget egy-egy Vas vármegyei vonatkozású adattal lehet szemléltetni. Czirákyjózsef gróf a soproni cs. és kir. 9. Nádasdy huszárezred kapitánya - később Vas vármegye főispánja -mindössze a Bronz Katonai Érdeméremmel rendelkezett avatása idején,24 amely a korszakban a legalacsonyabb tiszti kitüntetésnek számított. Ellenpélda is akadt. A kiválasztás utolsó körét követően az uralkodó főhadsegéde ajánlotta a listára Poppr Emil nevét, akit Tisza miniszterelnök ugyan először visszautasított, de aztán IV. Károly katonai irodájától érkezett távirat hatására mégiscsak felavatták.25 Poppr a cs. és kir. szombathelyi 83. gyalogezred hadnagyaként szolgált, aki rohamszázad-parancsnokként szinte az összes harctéri hősiességért adományozható kitüntetést kiérdemelte.26 Emellett a legénységi állományból küzdötte fel magát a tiszti kinevezésig. О a harctéri hősiesség és vállalkozószellem megtestesítője volt az avatottak között. Végül 50 fő került fel a véglegesített listára, azonban közülük hárman kórházi kezelés és a késve érkezett értesítés miatt lekésték a ceremóniát, így végül IV. Károly az 1916. december 30-ai koronázása világi részének kezdetén 47 tábori öltözetben megjelent vitézt avatott fel.2 A köztudattal ellentétben a kitüntetettek avatásuk alkalmával látható jelet, vagyis viselhető jelvényt nem kaptak. Olyannyira nem, hogy a koronázás idején későbbi jelvények tervezéséről még szó sem esett. A legkorábbi írott forrás jó fél évvel később, 1917 jüliusában keletkezett, ekkor már az első jelvénytervezetet véleményezték. Eszerint a jelvénytervezet ovális alakú volt, keresztet és uralkodó névjelet ábrázolt. Emellé díszítésként még körbefutó olajágat is javasoltak. Ez az elképzelés azonban nem valósult meg. Az első jelvény az év végére 1917. december 12-ére készült el.28 A hivatalos uralkodói alapításra azonban még várni kellett, hiszen az csak jóval később, 1918. április 10-én 2~ Pesti Hírlap, 1916. dec. 14. 8. p. 23 Sallay Gergely Pál — Syentváry-Guk.ács Já/ios: Az aranysarkantyús vitézek jelvénye. In: A Hadtörténeti Múzeum értesítője. 16. Szerk. Závodi Szilvia. Bp., 2016. (továbbiakban: Sallay—Szentváry-Lukács, 2016.) 43-44. p. 24 Ranglisten des kaiserlichen und königlichen Heeres, (továbbiakban: Ranglista, 1918.) Becs, 1918.990. p. “э A leveleket idézi: Sallay-Szentváry-Lukács, 2016. 39. p. 26 Kiérdemelte többek között a korszak legmagasabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét, a Vaskorona Rend hadiékítményes és kardos III. osztályát és az Arany Vitézségi Érmet is. Ranglista, 1918. 737. p. 21 Sallay—Szentváry-Lukács, 2016. 46. p.; A ceremónia leírását bővebben lásd Macyó Ferenc Az utolsó magyar királykoronázás. IV. Károly és Zita királyné koronázási ünnepsége Budapesten 1916 végén. Bp., 2016. 104-105. p. 28 Sallay-Szentváry-Lukács, 2016. 49. p. 438
