Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Pál Ferenc: Az 1. világháború hatása a vasi falvak hétköznapjaira
A NAGY HÁBORÚ EMLÉKEZETE FALUN A bevonultak számára a frontszolgálat nem csak a rémületes lövészárkokat jelentette. Az addig a falu határai között leélt életük kitágult, melynek következtében világot láttak, új dolgokat tapasztaltak meg, új ismeretekre tettek szert, nyelvet, adott esetben szakmát tanultak. Sokan közülük naplót, verseket írtak. Bár jelentéktelennek tartjuk, pedig a paraszti társadalomban nem az, hogy az egykori harcostársak leveleztek, levélben tartották egymással a kapcsolatot. Mindezzel együtt a harcok miatt sok fiatal számára a családalapítás időpontja kényszerűségből kitolódott, így a századfordulón viszonylag gyakran előforduló, 8—10 gyermekes nagycsalád a két világháború időszakára már ritkábbá vált.41 Ugyanakkor a hazatért katonák becsülete megnőtt. Mind a saját frontszolgálatukból, mind pedig adott esetben családtagjuk hősi halálából az ügyesebbek tőkét tudtak kovácsolni. Ezt az erkölcsi tőkét, hol vállalkozásaikban, hol pedig társadalmi életükben tudták kamatoztatni. Előszeretettel választották meg őket később bírónak, vagy nevezték ki őket komoly, felelősségteljes tisztségekre. A perinti Tóth József és az oladi (ma: Szombathely) Hende Lajos mindketten részt vettek a háborúban, és miután kitüntetéssel tértek haza, falujuk községbírónak választotta meg őket.42 Klasszikus eset az orosz fogságot megjárt Pál Ferencé (1892-1974), akit a 2. világháború alatt a front közeledtével orosz nyelvtudása miatt választottak meg községbírónak.43 A falvak lakóinak emlékezetében egészen különleges helyet foglal el a nagy háború. A bevételek viszonylagos emelkedésére és a nagyobb jövedelemre eddigi tapasztalataink szerint a feledés fátyla borult. Lehetséges, hogy ezt az azzal együtt járó szenvedések, erőfeszítések és a folyamatos aggódások szőtték. A frontszolgálat és a hadi élmények azonban valamiféleképpen szinte népmeséi magasságokba emelkedtek, a népszerűvé vált hadi történeteket esténként, vagy munkaközben gyakran meséltek az egykori hadfiak, de amelyet nem csak szórakozásból tették. Tudatosan vagy tudat alatt erkölcsi és politikai tőkéjüket is növelték ezzel a két világháború között. A résztvevők érezték, hogy történelmi események részesei voltak, és részben ezért is írtak olyan sokan naplót közülük, és őrizték meg fotóikat, emléktárgyaikat. A háború tehát, valóban jelentős haszonnal járhatott a vidéki kis- és középbirtokos családoknak, ám ezért a haszonért cserébe a falusi társadalom kiemelkedően nagy részt vállalt magára a háború terheiből, hiszen a fronton szolgálok 2/3—3/4-e paraszti családból származott, az otthon maradottak pedig — a falusi társadalom gyengébbik fele, az öregek, asszonyok, gyerekek - addig soha nem látott módon, iszonyatos erőfeszítések árán tudtak csak megmaradni és esetenként gyarapodni. 41 Petánomcs Katalin: Három Balaton-környéki falu születési arányainak és névadási szokásainak változása 1900-1960 között. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében. 5. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. 2. köt. Szerk. S. Lackovits Emőke, Mészáros Veronika. Veszprém, 2001. 211-225. p. 42 F. Szabó, 1931. 414., 416. p. 43 Pál László szíves szóbeli közlése, 2017. március 5., illetve: MNL VaML Szombathelyi járás főszolgabírájának iratai. Közig. ir. 1327/1946. 430
