Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Tilcsik György: "Szívesen szolgálok hazámnak…" Adatok az 1848 őszi Vas vármegyei népfelkelés történetéhez. Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész szerepe a népfelkelésben
te, hogy így, érdemi ellenállás hiányában, Perczel Mór (1811—1899) ezredes csapatai Zala vármegyébe behatolva, a Muraközt könnyűszerrel megtisztíthassák az ellenségtől.95 A KÖVETKEZMÉNYEK-WIMMER ÁGOSTON ELMENEKÜLÉSE MAGYARORSZÁGRÓL Wimmert két londoni útja, Kossuth népfelkelésre buzdító szózatának németre fordítása, a Vas vármegyei népfelkelés szervezésében és irányításában való aktív részvétele, illetőleg a Todorovic-féle sereg elleni sikeres fellépése miatt Bécsben felségárulónak minősítették, és döntés született, hogy eljárást indítanak ellene.96 Barátja, Robert Pinkerton — aki fiától, George Pinkertontól értesült a Felsőlövőn és környékén lezajlott eseményekről — így vélekedett ekkor a lelkész helyzetéről:97 „Wimmer most már megjelölt ember, és ha Windischgrät:% hegére kerül, nem számíthat kegyelemre.”98 99 * 101 Mindezt tetézte még, hogy személyes bosszúból Kőszegről a császárvárosba feljelentés érkezett ellene, amely őt Kossuth jobbkezének nevezte, és amelyről Wimmer a már fentebb említett William Marriott - aki 1848. október 4. és november 24. között tartózkodott Felsőlövőn, és aki hazafelé tartva Bécsen át utazva értesült erről, és ezért visszatért Felsőlövőre — révén tudomást szerzett." „Természetesen sokat szenvedek és ezernyi veszély fenyeget. Л most uralkodó pártokkal nem tudok mit kezdeni, és éppúgy irtózom Windischgrätz terrorisztikus rendszerétől, mint Kossuth önhittségétől.”m - írta szomorúan november végén Robert Pinkertonnak, igazolva, hogy ő maga is pontosan tisztában volt helyzetének gyökeres megváltozásával. Egy sajnos, nem ismert időpontban készített, életéről szóló feljegyzésében nem kevés öntudattal és büszkeséggel így ítélte meg, illetőleg indokolta a népfelkelésben játszott - és saját maga által talán kissé túlértékelt — szerepét: „Egy június 10-én kelt dekrétum alattvalói hűségre hivatkozva szólítottfel, hogy jelaaéotfelségárulóként kell kezelni.jlt)1 Vedig ő, mint az köztudott, Todorovič révén Sopron vármegyében garázdálkodott. Hagynom kellett volna az én Felsőlövőmet is elpusztítani? Ekkor abban bízva, hogy a királynak tett, jelaac elleni eskümhez tartom magam, népfelkelést hirdettem, megmentettem Has vármegyét Sopron vármegye sorsától, és egyáltalán nem sejtettem, hogy jelaaéot Bécsben kedvelt hívüknek nyilvánítják,102 és engem, a leghűségesebb 'h Hermann, 1999. 242. p.; Hermann, 2000. 221., 235-236. p.; Molnár, 1998. 321-322. p.; Varga, 1953. 212-213. p. 96 Zimmermann, 1941. 169. p.; Zimmermann, 1965. 37. p. 97 Zimmermann, 1941. 169-170. p. 98 Zimmermann, 1941. 170. p. 99 Zimmermann, 1939. 742-743. p.; Zimmermann, 1941. 170-172. p. 11111 Zimmermann, 1941. 170. p. 101 Ez V. Ferdinánd „Szózat a horvátokhoz és szlavonitákhoz” címmel, Innsbruckban, 1848. június 10- én kelt leirata, amely Josip Jelaaéot lázadónak nyilvánította és minden hivatalától megfosztotta. Bauer, 1975. 135-136. p.; Deák, 1983. 153-154. p.; Gergely, 1989. 86-87. p.; Károlyi, 1932. 1. köt 122-159. p.; Károlyi, 1932. 2. köt. 615-625. p.; Urban, 1986. 401-402. p. E királyi leirat szövegét lásd: Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez 1848—1849. 1. köt. Pest, 1868.186-192. p. 1112 Ez utalás V. Ferdinánd Schönbrunnban, 1848. szeptember 4-én kelt és Jelaciéhoz intézett királyi kéziratára, amelyben az uralkodó hűséges hívének nevezte, és az előbb említett, 1848. június 10-én, Innsbruckban kiadott kéziratának tartalmát megsemmisítve, visszahelyezte őt a báni méltóságba, illetőleg minden korábbi katonai tisztségébe. Bauer, 1975. 157. p; Deák, 1983. 172-173. p; Gergely, 1989. 413
