Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Tilcsik György: "Szívesen szolgálok hazámnak…" Adatok az 1848 őszi Vas vármegyei népfelkelés történetéhez. Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész szerepe a népfelkelésben

Készlet Wimmer Ágoston 7.arka Sándorhoz Felsőlövőn, 1848. október 15-én írt leveléből (MNJ, VaMF Vva. Air. 299/1848.)

határozottsággal és öntudatossággal a következőket fűzte hozzá: „És ne jött volna megbízásom utolsó veszélyben s órában, nem ment volna egy horvát is ki országból”90

Ezután Wimmer amellett, hogy utalt a még korántsem elmúlt veszélyre, újólag megemlítette a vármegyében a nemzeti hadsereg mielőbbi felállításának szükségességét, majd bejelentette, hogy megbízatását megszűntnek tekinti, és ezért visszatér mindennapi életéhez és teendőihez, egyúttal örömét fejezte ki, hogy meg tudott felelni népfelkelési biztosi kötelességeinek, továbbá, hogy ennek is része volt abban, hogy Vas vármegye nyugati része megmenekült az ellenséges csapatok betöréseitől és pusztásaitól.

Ezen örvendes tény mellett a felsőlövői lelkész három, a közeli napokban történt kellemetlen incidensről is informálta Zárkát. Ezek közül az első egy, az alsóőri lakosok ellen indított támadás volt, amelynek időpontjáról és lefolyásáról Wimmer közelebbi részleteket nem közölt. A második összetűzés október 14-én történt, amikor is 60, Oláhciklényből (ma: Spitzzicken, Ausztria) érkezett fegyveres - kihasználva, hogy a falubeli férfiak a Pinkánál tartózkodtak - megjelent Felsőlövőn, és egy ott őrzött horvát foglyot meg akartak ölni, ám ezt az American Tract Society (Amerikai Traktátus Társa90 Uo. A mondat második fele helyen így hangzik: „... nem ment volna ki egy horvát sem ag országból.”

411