Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Tilcsik György: "Szívesen szolgálok hazámnak…" Adatok az 1848 őszi Vas vármegyei népfelkelés történetéhez. Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész szerepe a népfelkelésben
felkelőinek számát, akik amint a horvátok elhagyják a város területét, csatlakozzanak az ő irányítása alatt álló népfelkelőkhöz, és vegyék üldözőbe az ellenséget. Wimmer három közvetlen cél tűzött maga elé: egyrészt a seregüktől lemaradó, elkóborló ellenséges katonák elfogása, a horvátok élelmiszerszerzésének megakadályozása, továbbá annak lehetedenné tétele, hogy Todorovič és katonái a Szombathelynél reájuk váró és túlerőben lévő magyar csapatoktól várhatóan elszenvedett vereség után esedeg visszainduljanak és visszatérjenek Kőszegre, vagy a környéken pusztítva igyekezzenek menekülni. Bár a levél nem tartalmaz erre vonatkozó utalást, figyelemmel az említett, három célra, egyértelmű, hogy Wimmer a népfelkelőkkel Németszentmihályról Incéd mellett elhaladva közvedenül, de az is lehetséges, hogy a valamivel hosszabb utat választva, Incédről Csajtán (ma: Schachendorf, Ausztria) át szándékozott Rohoncra menetelni, majd onnan nyilvánvalóan Bozsokon, Kőszegszerdahelyen és Kőszegdoroszlón át, Lukácsházánál elérve a Kőszeg és Szombathely közötti utat, akart a vármegye székhelye felé vonulni, ugyanis így, Todorovič serege hátába kerülve tervezte és tudta volna meggátolni a Szombathelynél várhatóan csatát vesztő, és ennek nyomán a szabad királyi város felé hátráló horvátok Kőszegre történő visszatérését és a város feldúlását. A levél ezt követő részében hozta szóba Wimmer az annak mellékleteként küldött és az ő népfelkelési biztosi kinevezését tartalmazó, Reiszig Alajostól származó parancs másolatát, és azzal összefüggésben a lelkész kijelentette, hogy minden, a levélben közölt intézkedése annak érdekében és figyelembevételével történt, hogy Kőszeget a horvátok támadásától és pusztításától megvédje. Wimmer végezetül megismételve a város megerősítésének szükségességét, újólag felhívta a tanács tagjainak figyelmét, hogy rendkívül komoly veszéllyel és következményekkel járna, ha Todorovič Szombathelynél vereséget szenvedő serege visszafelé vonulva megfelelő védelem nélkül találná Kőszeget, majd zárásként bizalmáról biztosította város - hazafiasnak és intelligensnek nevezett - polgárságát.78 79 A levél nagy sietve papírra vetett post scriptumából egyértelműen kiderül, hogy Wimmer levelének elkészülése után, de még útnak indítása előtt, már megérkezett Németszentmihályra az a hír, miszerint Kőszeg város végül úgy döntött, hogy kellő katonai erő hiányában nem tanúsít ellenállást, és elfogadja Todorovič seregének feltételeit, illetőleg a horvátok követeléseit rögzítő megállapodás tartalmát/’ Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy Simon V. Péter egy 4 évtizeddel ezelőtt megjelent publikációjában tévesen értelmezte Wimmer e levelének tartalmát amikor ar78 MNL VaML Kvt. Tir. 1169/1848. 79 Uo. A levél post scriptuma, amit elegendő hely hiányában a lelkész az első oldal margójára, a többi sor irányára merőlegesen írt, három sor terjedelmű, és befejező részének néhány szava, miután a levelet a tanácshoz érkezett többi levéllel együtt egy kötetbe kötötték, nagyon nehezen olvasható. A valószínű olvasat így szól: „Ich glaube, daß Ihre Capitulation erfüllt ist, sobald der feind Ihre Markung verläßt, und Ihr Vertrag kein Privat Friedensschluss sey.” Ennek fordítása: „Úgy hiszem, hogy az Önök kapitulááója megvalósul, mihelyt лу ellenség elhagyja a% Önök határát, és ag Önök szerződése nem magán béke megállapodás. Wimmer levelét Kőszeg város október 19-én — tehát annak kelte után 1 héttel később — összeült közgyűlése tárgyalta meg, és azzal kapcsolatosan hozott lakonikus rövidségű határozata csak azt tartalmazza, hogy mivel az ellenséges horvát csapatok már a levél megszületése előtt eltávoztak Kőszegről, Wimmer levelének tartalmát a közgyűlés tudomásul vette. MNL VaML Kvt. Tjkv. 1169/1848. 406
