Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Bajzik Zsolt: Evangélikus iskolák Felsőlövőn a 19 - 20. században

szági evangélikus középiskolák közül a felsőlövői kapta meg először ezt. Ennek hatá­sára a tanulók száma megnőtt, és 1851-ben háromosztályú reáliskola felállítása és egy új épület építése vált szükségessé. Az 1845-ből fennmaradt adósságot azonban még nem teljesen törlesztették, ám 27.758 konvenciós ft-ba került az üj, kétemeletes épü­let. Az szükséges pénzösszeget bel- és külföldi protestáns adományokból teremtették elő.56 1853-ban az elemi iskolát a tanintézetektől elválasztották.3' 1851-ben az iskolák felügyelőjének a lelkészt nevezték ki, amely a későbbiekben komoly7 konfliktusokhoz vezetett a tanintézet vezetőjével, Wilhelm Schuberttel.58 * 1854. évi jelentés tudjuk, hogy mennyi kölcsönt vettek fel az iskola felépítéséhez: „Mai napon tett hivatalos felszólítás következtében, hogy Ebenspanger Pál és Pucz Máriának a felső-lői Evang[élikus] Oskola Intézetnél mennyi capitalisok [kötelezvény] van — teszem tiszte­letteljelentésemet. Ebenspanger Pálnak maga szája vallása szerint van capitalispénze az intézetnél 2200pengőforintja. Pucz Máriának szinte maga szája vallása szerint 4800 pengőforintja, amely özvegyi tartására van fennhagyva.”54 1854. május 24-én az alsólövői Jány György Jánosnak 10.474 konvenciós ft, a felső­lövői özvegy Jány Jánosnénak 3260 konvenciós ff, az felsőőri Putz Máriának 3600 kon­venciós ff, a soproni evangélikusoknak 2500 konvenciós ff, másoknak összesen 31.416 kon­venciós ft összegekkel tartozott a község.60 Ebben az időszakban konfliktus alakult ki a helybeli lelkész és az intézet igazgatója között, amelynek során a község minden támoga­tást megvont, és az ígért javadalmakat sem fizette ki.61 A pénzügyi helyzetet 1855-ben sem sikerült rendezni, amikor is Schubert igazga­tó kérte a szolgabíróság intézkedését. A főszolgabíró közbelépése nyomán a községi elöljáróság is hajlandó volt kifizetni az elmaradásokat.62 Az 1854/1855. évi értesítőben a tanítóképző feladatát a következőképpen fogal­mazták meg: „Képeznénk, mint első sorban magyar evang[éiikus] egyház érdekében felállított inté­zet, a kijelentett ige és egyházunk hitvallása alapján áll, s feladatának tekinti növendékeit akként ké­pezni, hogy majdan hivatásunkban, mint néptanítók az ^[angékkus] lakosság közi az tf/Jangélikus] keresztyén öntudatot ápolja, másrésztjó tanítási mód által a népre képző leg hasson.”6' A lelkésszel való konfliktus odáig vezetett, hogy 1859/1860-ban a németországi Gusztáv Adolf Egylet és a svájci segélyegylet megtagadták a tanintézet segélyezését, és azt csak az 1860-as évek közepétől folyósították tovább, ám feltételeik között szere­pelt, hogy az iskolák élén ne az egyházközség lelkésze, hanem az igazgató álljon, és az intézmények egyházi fennhatóság alá kerüljenek. Ahogy ezek a kérések megoldódtak, az iskola rohamos fejlődésnek indult.64 1861-ben az egyházkerület kötelékébe került a 56 Eőri, 1894. 579-580. p. э7 Ebenspanger, 1895. 19. p. 68 Uo. d9 MNL VaML A Pinkafői cs. lir, járási Főbiztosi Hivatal (k. k. Bezirkkomissarrat in Pinkafeld) iratai. Közigazgatási iratok (továbbiakban: Közig, ir.) 2648/1854. 60 Uo. 61 Ebenspanger, 1895. 20. p. 62 Ebenspanger, 1895. 21. p. 63 Uo. 64 Eőri, 1894. 579-580. p. 351

Next

/
Thumbnails
Contents