Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Melega Miklós: Presbiter harcostársak. Károlyi Antal alispán és Éhen Gyula polgármester párhuzamos életrajza

si vágy. Szorgalmas, törvénytisztelő, részrehajlástól mentes, kollegiális hozzáálláséi vezetőként tevékenykedett.71 Saját motivációiról, értékrendjéről így vallott: ,JSem a hatalom élvezte, hanem a munka dicsősége vonzya telkemet a körpályára. Nem fény leni, de használni kívánok f 2 majd máshol e szavakkal folytatta: „... megőriztem lelkemben azpn legdrágább kincset, hogy tudok hinni a jobb jövőben, s lelkesedni a közjóért, s a közbizalom által nyújtott hivatalt oly munkatérnek tekintem, hol lelkem egész melegével állok, hazám és Vasvármegye szolgálatában, s Istenbe vetett hittel!”'3 Az isteni gondviselésre hagyatkozásról nyíltan beszélt megszólalásaiban,74 és a vallásos meggyőződéséről is gyakran tanúságot tett: ,yAzállam és az egy ház közti kölcsönös viszony megköveteli, hogy az állami élet tényezői az egyházat magasztos hivatásában buzgón támogassák. Ápolni és fejleszteni a vallásos és erkölcsi érzületet mindenütt, hol arra alkalom nyílik, kötelessége a törvényhatóság első tisztviselőinek.”75

Éhen és Károlyi temperamentumukat illetően olyanok voltak, mint a tűz és a víz, ugyanakkor közös vonást jelentett mély vallásosságuk és egyházhűségük, ami személyiségük, értékrendjük legmeghatározóbb elemét, munkálkodásuk legfőbb mozgatórugóját jelentette. Mindkettőjüket egyaránt jellemezte a céltudatosság, a kreativitás, az alkotási vágy és képesség, a szorgalom, a nagyfokú munkabírás, a pozícióból fakadó felelősségérzet, a társadalom és a közjó szolgálata iránti elkötelezettség, az Istentől kapott feladat elvégzésére irányuló törekvés, az elhivatottság és a küldetéstudat.

A PÁLYA ALKONYÁN, AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN

Éhen Gyula és dr. Károlyi Antal életpályája a 20. század első éveiben még szorosabban összekapcsolódott, szinte két párhuzamos egyenesként haladt tovább. Az 1901. évi őszi országgyűlési választásokon ugyanis mindketten a Szabadelvű Párt parlamenti képviselőjelöltjei lettek. Éhen a szombathelyi, Károlyi a muraszombati kerületben indult. A felfokozott légkörben a szavazás napján - egyes vidéki helyszíneken - komoly atrocitások, verekedések is kirobbantak. A két szövetséges végül egyaránt fölényes győzelmet aratott, ami egyet jelentett azzal, hogy korábbi hivataluktól, a polgármesteri Illetve az alispáni széktől meg kellett válniuk.76 Károlyi lemondásakor az alábbi gondolatokkal köszönt el: „... hálával tartozom Vasvármegye hazafias közönségének, hogy bizalmá-1 Dr. Károlyi Antal fölléptetése. = VL, 1891. júl 5. 3. p.; Dr. Károlyi Antal. = VL, 1891. okt. 22. 2. p; Károlyi Antal. = Magyarország és a nagyvilág, 1898. március 4. p; Névnapi tisztelgés dr. Károlyi Antal alispánnál. = Vvm., 1899. jún. 15. 3. p.; Károlyi Antal volt alispán meghalt. = VmN, 1911. márc. 28. 2. p.

72 Dr. Károlyi Antal fölléptetése. = VL, 1891. júl. 5. 3. p.

73 Vasmegye közgyűlése. = VL, 1891. aug. 6. 3. p.

74 A pozsony-szombathelyi vasút ünnepélyes megnyitása. - VL, 1891. nov. 12. 4. p; Alispán és vármegye. = Vvm., 1893. dec. 10. 2. p.

5 Dr. Károlyi Antal fölléptetése. = VL, 1891. júl. 5. 3. p.

76 Előd és utód. = Vvm., 1901. jún. 2. 1-2. p.; Három jelölt. = Vvm., 1901. júl. 10. 1-2. p; Éljen Éhen Gyula. = Vvm., 1901. szept. 16. 1-3. p.; Károlyi Antal Muraszombatban. = Vvm., 1901. szept. 25. 1-3. p.; Zászlók lobogása. = Vvm., 1901. szept. 29. 1. p.; Nyilatkozat. = Vvm., 1901. szept. 31. 1. p.; Választási epizódok. = Vvm., 1901. okt. 6. 2-3. p.; A muraszombati választás. = Vvm., 1901. okt. 6. 4-5. p.; Ehen Gyula országgyűlési képviselő hívei között. = Vvm., 1901. okt. 7. 1-2. p; Bucsuzás a vármegyétől. = Vvm., 1901. okt. 16.1. p.; Az alispán köszöneté. = Vvm., 1901. okt. 20. 2. p.; A búcsúzó közgyűlés. = Vvm., 1902. máj. 4. 3-4. p; Katona Attila: Töredékes pályakép Éhen Gyuláról. In: „Alkotni, teremteni kell.” Éhen Gyula emlékezete. Szerk. Köbölkuti Katalin. Szombathely, 2004. (továbbiakban: Katona, 2004.) 19-20. p.; Melega, 2014. 217. p.

338