Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
levélben ezzel kapcsolatos ismereteit és benyomásait megosztotta Pulszkyval. A lelkész a kapituláció tényének megemlítését követően azt a lehetőséget tette fel, hogy a katonai vereséget az örökös magyar bajok — a széthúzás és a hatalomvágy — valamelyike, esetleges árulás vagy valami más okozta, majd kijelentette, hogy tudomása szerint általános amnesztiát hirdetnek, amely csak a lázítókra — az ő szóhasználata szerint agitátorokra - nem vonatkozik, és amelyet ő maga bölcs döntésnek tart. Ezután értedenségét fejezte ki amiatt, hogy Görgey Artúr (1818—1916) — aki az lelkész téves ismereti szerint augusztus 12-én vette a teljhatalmat, ami azonban ténylegesen 1 nappal korábban történt — augusztus 13-án 120.000, továbbá Dembinszky Henrik (1791-1864) altábornagy 30.000 katonával letették a fegyvert.132 A katonai kérdésekben amúgy teljesen járadan lelkész ezzel összefüggésben indulatosan jelentette ki: „En 30.000 emberrel soha nem kapitulálokГгъ Wimmer arról is tájékoztatta — tegyük hozzá tévesen — Pulszkyt, miszerint Kossuth, Bem József és Dembinszky állítólag útban vannak Londonba, majd ő maga is elismerte, hogy nincs a kellő ismertek birtokában, és csak annyit tud, amennyit hallott és olvasott, emiatt tartózkodik a határozott véleményformálástól. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak a tények beható ismeretében lehet majd pontosan értékelni a kialakult helyzetet és az ahhoz vezető utat,134 135 majd mondanivalóját így folytatta: „Remélem, a szerencsétlenség nem szétválasztani, hanem szorosabban egyesíteni fog minket. En minden körülmények között hű maradok a hazához”133 A lelkész végül kérte Pulszkyt, hogy azonnal válaszoljon, és írjon mindenről, így arról is, hogyan és milyennek látja a kialakult politikai körülményeket és lehetőségeket.136 137 A magyar katonai vereség híre nyomán Wimmer személyes helyzete egyre nehezebbé és kilátástalanabbá vált a porosz fővárosban. Augusztus 24-én levelet intézett leányához, Adelehez, amelyben felháborodottan és egyben mély szomorúsággal tájékoztatta őt a világosi fegyverletételről, egyben súlyos szemrehányásokkal illette Görgeyt: „Görgey gyalázatos módon elárulta a hazát. ... Ez az árulás példa nélküli a történelemben.”xv Ugyanekkor saját közvetlen terveiről a következőket írta: „ Vasárnap Breslauba megyek, hogy a magfar evangélikus egyháznak valószínűleg az utolsó szívességet tegyem. Hogy mi lesz azután, kedves gyermekem, nem tudom. Talán Eondonba megyek, mert egyébként egyelőre nincs más menedékem. A továbbiakat Isten irányítja,”138 Az említett szívesség az volt, hogy Wimmer Breslauban (ma: Wroclaw, Lengyelország) részt szándékozott venni a Gustav Adolf Verein (Gustav Adolf Egyesület) közgyűlésén, ahol előzetes terve szerint fel kívánta emelni szavát a magyar protestantizmus érdekében, ám nem tudjuk, hogy erre valóban sor került-e. Visszatérve Berlinbe, amikor arról kellett döntenie, hogy hova távozik a nagy csalódást okozó porosz fővárosból. Amellett, hogy erős vonzalommal, nagy tisztelettel és csodálattal volt Anglia iránt, ahol ráadásul számos barátja és jó ismerőse 132 Waldapfel, 1965. 322-323. p. 133 Waldapfcl, 1965. 323. p. 134 Uo. 135 Uo. 136 Uo. 137 BTL WH AWL Gottlieb August Wimmer levele Adele Wimmerhez. Berlin, 1849. augusztus 24. 138 Uo. 321
