Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
rályhoz menjen/”126 Teleki tehát úgy ítélte meg és azt remélte, hogy Frigyes Vilmos kíváncsi a magyarországi eseményekre, és - nyilván tudva arról, hogy már korábban is többször találkoztak - ha másként nem, de lelkészként és régi barátként hajlandó találkozni Wimmerrel, aki pontos információkkal tudja őt ellátni, amelynek következtében a porosz király véleménye magyar szempontból nézve pozitív irányban változik meg.'2 Teleki és persze Wimmer várakozásai azonban hiábavaló illúziónak bizonyultak. A porosz király ugyanis nem fogadta a lelkészt, és nincs megbízható adat arra, hogy emlékirata egyáltalán IV. Frigyes Vilmos kezébe kerúlt-e, az azonban bizonyos, hogy Friedrich Wilhelm von Brandenburg gróf (1792-1850), porosz miniszterelnök néhány nappal annak átvétele után azzal a megjegyzéssel adta vissza a memorandumot Wimmernek, hogy a porosz király és tanácsosai nem léphetnek kapcsolatba egy forradalmi kormány megbízottjával.128 Ugyanakkor feltétlenül meg kék említeni egy érdekes és az evangélikus lelkész 1849. júliusi és augusztusi berlini tevékenységével kapcsolatos tényt. Ismeretes, hogy a magyar kormány, pontosabban Kossuth tervei között szerepelt az a lehetőség, hogy a Habsburgok 1849. április 14-én kimondott trónfosztását követően valamely európai dinasztiának ajánlja fel a magyar koronát. Ezzel összefüggésben több más család és személy mellett szóba jött a Hohenzollern-család is.129 130 A Wimmer memorandumát 1852-ben nyomtatásban közreadó és az ahhoz egy rövid magyarázó kiegészítést illesztő, Szalay László erről a következőket írta:,.,Már arra gondoltunk, hogy amennyiben angol királyi dinasztia a magyar koronát visszautasítaná, akkor az interregnumot egy porosz herceggel szüntetnénk meg.”m Bernhard Hans Zimmermann szerint egyrészt Wimmer berlini tartózkodása alatti megbeszélései során közölte a magyar kormány azon ajánlatát, hogy Frigyes Vilmos fogadja el a magyar koronát, és azt adja át a Hohenzollern család valamelyik tagjának, másrészt - a király öccse, Károly herceg (1801-1883) fia, azaz Frigyes Vilmos unokaöccse — Frigyes Károly herceg (1828-1885) volt az, akire Kossuth mint lehetséges személyre, ténylegesen gondolt.131 Nincs igazán meggyőző bizonyíték, hogy valóban Wimmer közvetítette a magyar kormány ezen ajánlatát a porosz király felé, az viszont biztos, hogy ha így is volt, nem lehetett kétséges a teljesen elutasító válasz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar korona a Hohenzollern-család bármely tagjának részéről történő elfogadása súlyos konfliktust okozott volna Poroszország, valamint Ausztria és Oroszország között. Berlinben 1849. augusztus 20-án már ismert volt az egy héttel korábban lezajlott világosi fegyverletétel híre, és arról természetesen Wimmer is tudomást szerezett. Aznap, tehát augusztus 20-án kelt, és érthető módon csalódott és elkeseredett hangú 126 Uo. 127 Uo. 128 [Szalay László kiegészítése Wimmer Ágoston emlékiratához.] In: Korn, 1852. (továbbiakban: Szalay, 1852.) 271. p.; Waldapfel, 1962. 317. p.; Zimmermann, 1941/a. 183. p.; Zimmermann 1965. 38-39. p. 129 Waldapfel, 1962. 317-318. p.; Zimmermann, 1939. 743. p.; Zimmermann, 1941/a. 182-183. p.; Zimmermann, 1965. 39. p. 130 Szala5-, 1852. 272. p. 131 Zimmermann, 1939. 743. p.; Zimmermann, 182-184. p.; Zimmermann, 1965. 39. p. 320
