Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Pál Ferenc: Protestáns-katolikus együttélés Vas vámegyében, 1790 - 1848
A Muraszombat (ma: Murska Sobota, Szlovénia) mezővárosban élő kovácsok, kerékgyártók, asztalosok és fazekasok céhének’ szabályzata kötelezte a tagokat, hogy az úrnapi körmeneten céhzászló alatt vonuljanak fel, minden vallási megkülönböztetés nélkül. Mivel azonban a régi céhzászló tönkrement, 1821-ben új zászlót kellett vásárolniuk. Ennek ára 250 ft-ra rúgott, amelyet a társaság nem tudott kifizetni, így hitelt vettek fel, amelyet céhtagoknak kamatostul kellett visszafizetniük. Ezt az evangélikusok nagy része megtagadta, egyúttal jelezték, hogy külön szervezetbe kívánnak tömörülni.38 A sárvári bognár- és kovácscéh 1826. évi egyesülését majdhogynem megakadályozta a vallási ellentét. Ugyanis az egyesülésre készülő hat szíjgyártó- és a három bognármester közül öten evangélikusok voltak, „... s midőn a római katolika hiten lévők misét szolgáltatnak, gyertyát vessek, Kiscellben [ma: Celldömölk] búcsút járnak ...”,39 ők abban nem kívántak részt venni. A céh artikulusai azonban tételesen meghatározták ezeket a vallási kiadásokat, így azoktól a katolikusok eltérni nem akartak. A megoldás ebben az esetben az arányosítás lett, azaz „... az evangélika vallást követők a céhnek jövedelmeiből részekre is a magok, számához képest, azon esetekben, midőn a római katolika hiten lévők a magok részekre a hit gyakorlására költségeket tesznek, kötelesek lett bizonyos summát ...”40 meghatároztatok és kifizetni saját vallási céljaikra. A VALLÁSI ELLENTÉTEK ÉS A NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁGOK A nemesi közbirtokosságok, vagy másként kuriáüs községek - latinul compossesoratusok - 1848-ig létező feudális tulajdonközösségi formaként működtek, amelyek az osztadan közös tulajdonban lévő úrbéres telkek, jobbágyszolgáltatások, erdő, rét, legelő, malomjog, valamint az egyéb jogok és haszonvételek általában a belső telek arányában történő felosztására alakultak. A közbirtokosságok rendszerint közös írásos megegyezés (contractus) alapján jöttek létre, amely szabályozta az egyes tagok részesedésének arányát és a közösség igazgatásának módját. Ezt másként községi statútumnak nevezzük.41 A közbirtokosságok közül több, történelmi okokból magukra vállalta a katolikus templomok kegyúri terheit. A kegyűr feladata a templom vagy plébánia oltalmazása, az épületek felújításában, illetv e a plébános javadalmazásában állt. E jog eredete akár a középkorig is visszanyúlhat, mindenesetre a Magyar Királyságban általában a földhöz kötődött. A kegyúr kötelmei tovább éltek akkor is, ha a föld tulajdonosa vallást váltott, vagy éppen olyan személy lett a birtokos, aki nem katolikus hiten élt. így, azután gyakran előfordult, hogy az amúgy többségében protestáns nemesi közbirtokosságra katolikus templom kegyúri terhei hárultak. A község kegyúri képviseletét a közbirtokosság, illetve annak vezetője, a hadnagy látta el. A kegyurat számos dszteletbeh és gyakorlati joggal rendelkezett: felírathat-Az ügyben keletkezett irat a szóban forgó céhet, csak mint „Kovács és a többi” céhként határozza meg. Á „pontos” nevet Vas vármegye közgyűlése 566/1817. szám alatt megtalálható céhösszeírása alapján közlöm. 38 MNL VaML Vvkir. 2476/1821. 39 MNL VaML Vvkir. 1876/1826. 40 Uo. 41 Kállay István: К nemesi közbirtokosság. = Levéltári Közlemények, 1983. 1-2. sz. 101. p. 286
