Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Söptei Imre: A kőszegi templomok el- és visszafoglalása az ellenreformáció idején, 1671 és 1673

A bécsi követ most sem hozott túlságosan jó híreket. Lobkowitz és Montecuccoli megköszönték az ajándékokat, de kiderült, hogy a titkos tanácsban a Magyarországot érintő ügyekben nincs joguk eljárni, abban Pálffy Tamás (1620—1679) nyitrai (ma: Nitra, Szlovákia) püspök, kancellár illetékes, és ő erőlteti a Kőszeggel kapcsolatos ügyeket, lehet a császár nem is tud minderről. Dvornikovich Miklós a királyi kancellá­ria regisztrátora és pecsétőre is azt javasolta, ha nem akarnak németeket a városon, ak­kor adják át a templomot, úgy tudja, hogy abban az esetben Széchényi György 60.000 forintos alapítványt hajlandó tenni. A deputációnak végre sikerült találkozni a kancel­lárral, aki szintén az átadásra buzdított, mondván, ha Kőszegen lesznek a németek, nem tudni mi lesz, akkor az ország törvényeivel való érvelés is hiábavaló. ’6 Közben megérkezett a vonatkozó királyi parancs, ezért a városvezetők utolsó utá­ni kísérletet tettek a fennsőbség meggyőzésére, bár a pozsonyi és soproni polgárok új­fent azt javasolták, adják be a derekukat, ne álljanak ellen, hiszen nagyobb urakat is le­győztek erővel, itt még nagyobb bajt okozhatnak. A soproniak odáig mentek: „ha szin­tén a S^ent Mihályt el akarják is őkelmektől venni, csak oda engedik...”36 37 Április 19-én a város küldöttsége meglátogatta a király képviseletében érkező és a várban megszállt kalocsai érsek, győri püspököt. A község arra hivatkozva, hogy Széchényinél nincs pecsétes írás a királytól, ezért nem teljesíthetik a templom átadásá­ról szóló kérését, így a püspök másnap dolga végezedenül távozott. Ezután új fent két követet indítottak az uralkodóhoz Pozsonyba.38 39 Természetesen, a felsőbbség sem hagyta annyiban a dolgot. Május 7-én érkezett Kőszegre a győri püspök újabb üzenete, hogy 13-án érkezik elvenni a templomot. A ta­nács újra figyelmeztette a község tagjait, hogy „alkalmasan viseljék magukatEzúttal a püs­pök nem egyedül érkezett, 14 magas rangú hivatalnokot illetve egyházi személyt válogatott a bizottságba, közöttük volt a kancellár, a főispán, az alispán, több szolgabíró. Ne feledkez­zünk meg a katonaságról sem, Chernél Kálmán szerint 25-en vettek részt az akcióban.40 Az eseményeket megint nem részletezzük, mindössze egy momentumot emelünk ki. A kancellár felolvasott egy nemrég hozzá érkezett levélből, amelyet szerinte Lőcséről (ma: Levoča, Szlovákia) küldtek azzal, hogy ott is ellenálltak a lutheránusok, csak az erő­szaknak engedtek volna, ám végül saját kézzel kellett felnyitniuk a templomot.41 Ezt másképp jegyezte le a lőcsei gyülekezet történetének ezen részét megíró lllgenn Aurél, aki szerint miközben a város vezetőit tárgyalásra hívták, a templom ajtaját orvul betör­ték és elfoglalták azt.42 43 A kőszegiek mindenesetre hitelt adtak a levélben foglaltaknak, a templom átadásáról az jegyezték a jegyzőkönyvbe: lőcsei példára történt.4’ 36 MNL VaML KFL К VT ir. Jkv., 1671. április 13. 37 MNL VaML KFL К VT ír. Jkv., 1671. április 16. 38 MNL VaML KFL KVT ír. Jkv, 1671. április 19. 39 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv., 1671. május 7. 40 Chernél, 1878. 94. p. 41 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv, 1671. május 13. 42 lllgenn Aurél: Az egyházközség kialakulása és fejlődése II. József koráig. In: A Lőcsei Evangélikus Egyházközség története. A reformáció négyszáz éves fordulója alkalmából. Lőcse, 1917. 22. p. 43 MNL VaML KFL KVT ir. Jkv, 1671. május 13. 273

Next

/
Thumbnails
Contents