Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tóth Endre: Utak és utazások a Római Birodalomban
11. kép A Savana ésArrabona közötti római út ábrázolása egy 1797-ben készült kéziratos térképen (Magyar Nemzeti levéltár Vas Megyei levéltára Térképgyűjtemény T 33.) ték, amit a vonalak mellé írt magyarázó feljegyzések — via antiqua Romanorum — bizonyítanak. A 17—18. századi kéziratos térképeken, így Mikovinyi Sámuel (1698—1750) térképlapjain egyes római útszakaszokat is feltüntettek. Később egy jó évszázadon keresztül a római utak megfigyelése a terepen elmaradt, sőt a földmérők által regisztrált utakat sem vették figyelembe. A 19. század végén Finály Gábor (1871—1951) nem a felszíni nyomok, hanem az Itinerariumok alapján, hozzávetőlegesen légvonalban rekonstruálta a római utak futását. Ez a munka kétségtelenül szükséges volt, mert kiindulási pontot jelenthetett a későbbi kutatásokhoz. A terepkutatás csak a 20. század középső harmadában indult meg ismét, de csak a főútvonalakra korlátozódhatott. Ennek a hátterében az állt, hogy egykor ezeket építették meg a legjobbra, és ezért ezek nyomainak fennmaradására lehetett a legtöbb esély. Felismerésüket és azonosításukat az Itinerariumok segítették elő. Az eddigi tapasztalatok alapján a mellékutak kutatására a nyomok hiánya miatt kevés a lehetőség. A Nyugat-Dunántúlon és a limes-úton a kavicscsík, néhol a megmaradt töltés, a kelet-dunántúli utaknál esetenként a légifényképek segítségével lehet azonosítani az utak nyomvonalát vagy azok egy szakaszát. Amíg a nyugat-dunántúli utak nyomvonala a terepen felismerhető, a Kelet-Dunántúlon csak rövidebb szakaszok határozhatók meg, amelyekből nem könnyű a nyomvonalak teljes hosszának felmérése. A hiteles úthálózat meghatározására csupán az Itinerarium-adatok és az ismert római lelőhelyek összekötése nem alkalmas, mert az utak valódi nyomvonala a terepen ismereden marad. A főutak nyomvonalának feltérképezése után nyílik lehetőség az ltinerarium településneveinek azonosítására, és az útállomások rendszerének a megállapítására. 27
