Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Nyomdák és kiadványok, könyvtárak és olvasók Vas vármegyében a 16 - 20. században - Tilcsik György: Új adatok a Szombathelyi Polgári Olvasótársaság működéséhez, 1837 - 1841

indításához, majd olykor gyors megszűnéséhez vezetett. Az újfajta, a tanulást, a művelődést és a tájékozódást szolgáló lapok, valamint a sebesen terjedő olvasási szokások következtében ugrásszerűen növekedett meg a rendszeresen olvasni kívánók száma, és ezt nagyban segítette elő, hogy a Széchenyi István gróf (1791—1860) kezdeményezése nyomán 1827-ben megalakult Pesti (1830-tól Nemzeti) Kaszinót követve országszerte jöjjenek létre vármegyei, városi és falusi kaszinók, olvasótársaságok és olvasóegyesületek, amelyek azonban nem kizárólag az olvasás, hanem a mindennapi társasérintkezés, sőt gyakran a politikai eszmecserék és viták színhelyeiül is szolgáltak.2

A SZOMBATHELYI POLGÁRI OLVASÓTÁRSASÁG MEGALAKULÁSA ÉS ALAPSZABÁLYAI

Szombathely privilegizált püspöki mezőváros irataiban az 1980-as évek elején elvégzett rendezés során bukkantunk rá a Szombathelyi Polgári Olvasótársaság vagy

2. Olvasótársaság — utóbbi névével karakteresen is elhatárolódott az 1833 óta működő Szombathelyi Kaszinótól vagy Olvasótársaságtól — 1837. január 6-án elfogadott, németnyelvű alapszabályzatának fogalmazványára. Ezt követően természetesen igyekeztünk további adatokat keresni a mezőváros regisztratúrájában az egyesület működéséről, ám e törekvésünk néhány, apróbb jelentőségű információt leszámítva, sikertelen maradt. így az alapszabályokról 1985-ben napvilágot látott publikációnk, miközben bemutatta az olvasótársaság létrejöttének célját, az alapító tagok névsorát és foglalkozási összetételét, továbbá néhány, az egyesület működésével kapcsolatos adatot is közreadott, az egylet működésével összefüggő, számos lényeges kérdést nem tudott megválaszolni. Akkor úgy tűnt — és ezt mi magunk is tárgyszerűen leírtuk —, hogy a Szombathelyi Polgári Olvasótársaságról nem áll és a jövőben sem áll majd rendelkezésre több adat a közreadott írásban olvashatónál.3

A ritkán megmutatkozó, de azért mégiscsak létező kutatói szerencse azonban ezúttal segítségünkre sietett, mert néhány évvel ezelőtt a Vas Megyei Levéltár rendezetlen — a szakmai terminológia elnevezése szerint limbus — iratanyagban egy halványkék színű, a „Polgári Cassino számadásai” feliratú csomót találtunk, amely címétől eltérően, nem „csak” az egyesület 1837. január 1. és 1841. december 31. között keletkezett, zömében németnyelvű, éves számadásait, az azokhoz tartozó számlákat és elismervényeket, tagdíjfizetési kimutatásokat tartalmazza, hanem az 1839., az 1840. és az 1841. évi tagnévsorokat, valamint az egyesület tulajdonában lévő ingóságokról 1838 elején, majd pedig 1839 közepén készült leltárakat is.4

2 Fiilöp Gésp: A könyv- és a könyvtári kultúra a kapitalizmus időszakában, 1789—1917. Egyetemi jegyzet. 1-2. köt. Bp., 1974. 1. köt. 210-224. p., 2. köt. 54-56. p.; Uő: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1978. 41-73. p.; Uő: Olvasáskultúra és könyvkiadás Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban, 1772-1848. Bp., 2010. 30-35. p.

3 Tilcsik György: A reformkori Szombathely második olvasótársaságának alapszabályai. = A Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, 1985. 3. sz. (továbbiakban: Tilcsik, 1985.) 29-35. p. Másodközlését lásd: Tilcsik György: A reformkori Szombathely második olvasótársasága. In: A Societas Scientiarum Savariensis (Szombathelyi Tudományos Társaság) és előzményei. Szerk. Pusztay János. Szombathely, 1994. 54-65. p. (Dissertationes Savariensis; 1.)

4 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL VaML) Szombathely város közönségének és tanácsának iratai (továbbiakban: Szvkt.) Acta Miscellanea. Vegyes kötetek. IV. 56. k. 1. sz. A Polgári Kaszinó számadásai, 1837-1841. (továbbiakban: PKSz.)

204