Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Katonai Attila: "Ha kigyógyulunk az egyik őrületből, ne essünk a másikba!" Bűnbakok keresése a vasi megyeszékhelyen 1919 őszén
legtisztább politikai alapjára, a nemzetnevelés, a nemzetművelés alapjára."64 Keresztény erkölcs nélkül nincs fejlődés — ezutóbbinak kicsit más jelentéstartama van, mint a római katolikus püspök vidékieket idealizáló metaforáinak. Lehet, hogy kripta mellett állunk és temetünk, mondotta Kapi Béla, de láttatja kiutat a jövőbe. „A régiek elmúltak, kell hogy mindennek megújulhassanak.”7Ü Az evangélikus püspök alkalmi szónoklatában a hangsúly a közös felelősségre és közös bűnre helyeződött. Még akkor is, ha tudta, hogy azok súlya, terhe nem egyenlő mértékű. Évtizedekkel később írt emlékiratában azonban érezhető, hogy foglalkoztatta más kérdés is, de előállni akkor és ott ezzel nem kívánt, talán mert úgy vélte, hogy ez a farkasokkal üvöltés esete lenne.69 70 71 72 A szeptemberi közgyűlésen napirend előtt mások nem fejtették ki álláspontjukat, vagy nem volt, úgy ítélték meg, hogy amit ott hallottak az kellő magyarázatot ad a lefolyt események megértésére. A NAPISAJTÓ MINDENT FELÜLÍRÓ VÉLEMÉNYE ÉS ÍTÉLETE A közhangulat meghatározásában azonban nem a hivatalos fórumokon elhangzott vélemények játszottak meghatározó szerepet, hanem a sajtóban olvasható álláspontok. A helyi napilapok száma a bizonytalan körülmények miatt érthetően szerény volt, de éppen ezért súlyuk meghatározó lett. A Vasvármegye a törvényhatóság és a város vezető napilapjának számított már a századelő óta és most a konkurensek hiánya miatt szerepe felértékelődött. A politikai emigrációból visszatérő — 1919 márciusában elmenekült - Lingauer Albin nemcsak ott folytathatta konfrontativ, provokatív stílusát, ahol abbahagyta, hanem a bosszúállás és a leszámolás lendülete is hajtotta. A valaha liberális újságíró politikai fordulata már 1918 őszén a frontról hazatérve megkezdődött és látványos sajtópolémiát folytatva vándorolt át a liberális munkapárti alapról a politikai jobboldalra és lett a keresztény érdekek szószólója. Most hiteles emberként célba vehette egykori gazdasági és politikai ellenfeleit, hangos antiszemitizmusára az országos, fővárosi sajtó is felfigyelt.’2 Tevékenységével alapjaiban formálta, irányította a helyi bűnbakképzés mechanizmusát. Harsányságával, — aminek a hátterében a román cenzúra hiánya is szerepet játszhatott — alapjaiban múlta felül a fővárosi lapok mérsékelt hangvételét. 69 Uo. 70 MNL VaML Vas vármegye thb. közgy. jkv., 1919. szeptember 15. 14. p. 71 Kapi Béla visszaemlékezésének vezérfonalát a kronológia képezte, de gyakran a témák hasonlósága miatt asszociatív lesz és elkalandozik. így néha nehézséget okoz az időrendi pontosság megállapítása. Emlékirata szerint, ami ekkor intellektuálisan foglalkoztatta az az, hogy „... vajon miért éppen a Zsidóságból kerülnek ki a kommunizmus emberei? Akik ezt a gazdasági és államelméleti rendszert kiagyalták, és azok, akik abban munkálkodnak akár értelmükkel, akár fizikai erejükkel, akár emberkergetö vérebként, akár kínzókamrában dolgozó hóhérként. Vajon mi magyarázna ezt? Vajon elegendő védelem-e a zsidóság utólagos tiltakozása ellenük, a velük való közösség megtagadásai' Kapi, 2004. 251. p. Hasonlókat fogalmazott meg a 240. oldalon is. Az evangélikus Harangszóban hoztak részleteket a különböző zsidó szervezetek önkritikus felhívásaiból is. Kapi, 2004. 856. p. 72 „Hy az ember [I.. A.] szerkeszti Magyarországon a legvadabb uszító újságot Szombathelyen, „Vasvármegye'’ címen, ez az ember a vezetője a S zpmbathelyen és Vas vármegyében tobzódófehér garázdálkodásnak A magyar újságírás történetében egészen példátlan az az uszító hadjárat, amit ez az Albin hónapok óta folytat Ez tette meg például azt, bogy a zsidó férfiak, egész tömegeit tartóztatta le, hogy aztán alapjában kjnyomattassa, hogy a letartóztatott kommunisták mind zsidók..?' Győzött azsidóság! = Népszava, 1919. okt. 30. 4. p.; valamint a Hiányos cenzúra miatt. = Népszava, 1919. nov. 1. 5. p. 154