Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tóth Endre: Utak és utazások a Római Birodalomban

TÓTH ENDRE UTAK ÉS UTAZÁSOK A KÓMÁI BIRODALOMBAN A Földközi-tenger medencéjét és a fél Európát elfoglaló Római Birodalomban a csá­szárkorra 80.0000—100.000 kilométerre becsült főúthálózatot építettek.1 A biroda­lom katonai irányítását és a közigazgatás eredményes működését a földrajzi viszonyok figyelembevételével célszerűen kialakított, tartósra épített és folyamatosan karbantar­tott úthálózat segítette elő. Ez nemcsak a katonaság és a hírközlés gyors és pontos cél­ba érését szolgálta, hanem a kereskedelmet is megkönnyítette, hatékonnyá és ellenőriz­hetővé tette. A közlekedés fontosságát Róma központjában, a Fórumon felállított arany mérföldkő (mikarium aureum) kitűnően jelképezte,2 mely ponttól számították az utak távolságadatait. Valóban minden út a birodalom fővárosába, Rómába vezetett, és min­den hír és parancs onnan érkezett a tartományokba. (1. kép) A római császárkor után az akkorihoz hasonló, a gyors és a körülményekhez képest kényelmes közlekedést bizto­sító útépítésre Európában csak a 19. században került sor. A birodalomban az útépítést a kora császárkorban a terület katonai megszállása, később pedig a katonai és a polgá­ri igazgatás igényei, a hírközlés gyorsaságának biztosítása határozta meg, amit az alap­jában Augustus (Kr. e. 63—Kr. u. 14., ur. Kr. e. 27—Kr. u. 14.) császár uralkodása idején megszervezett állami postaszolgálat (cursus publicus) tett teljessé.2 Nem utolsósorban - a birodalom nyugati felében - a polgári élet alapegységét jelentő városok vagy az út menti településekből fejlődtek ki, vagy a városokat az utak mellett alapították. Az útháló­zat a területenként változó szerkezetű katonai megszállás táborait kötötte össze, vagy ve­zetett a birodalom határára, de a városokat is összekapcsolta és biztosította a forgalmat. A rómaiak már kezdettől fogva nagy gondot fordítottak az útépítésre. A 12 táblás törvényekben már rendelkeztek az utak szélességi adatairól. Ahogy Róma kiterjesztette a hatalmát, az utak folyamatosan épültek ki Itáliában. A permanens építkezés oda veze­tett, hogy amikor a római hatalom túljutott Itálián, és Európa nagy részét megszállta, az útépítés automatikus feladattá vált, és az utak birodalom teljes területét behálózták. 1 Schneider, Hans-Christian: Altstrassenforschung. Darmstadt, 1982. (továbbiakban: Schneider, 1982.) VIII, 149 p. (Erträge der Forschung; 170.) 2 Nash, Ernest: Bildlexikon zur Topographie des antiken Rom. Bd. 2. Tübingen, 1962. 64. p; Lexikon topographicum urbis Romae. Vol. 3. Ed. Eva Margareta Steinby. Roma, 1994.250-251. p. Az aranyo­zott bronzlemezzel borított mérföldkőre a birodalom legfontosabb városainak távolságát vésték rá. 3 A római utakról összefoglalóan: Radke, Gerhard: Viae publicae romanae. Bologna, 1981. 429 p.; Schneider, 1982. VIII, 149 p. A pannóniai utakról: Mócsy András - Szilágyi Mária - I Jrincy Barnabás: Úthálózat és közlekedésügy. In: Pannónia régészeti kézikönyve. Szerk. Mócsy András, Fitzjenó. Bp., 1990. 115-124. p.; Tóth Endre: Itineraria Pannonica. Római utak a Dunántúlon. Bp., 2006. 208 p. 15

Next

/
Thumbnails
Contents