Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
A Stepanek Józseffel kapcsolatos 1823-ból és 1824-ből, majd pedig 1831-ből származó adtatok immáron egybehangzóan igazolják, hogy az ellene lefolytatott per után nem akart és nem is volt hajlandó Szombathelytől messzire költözni, és talán nevének az 1824. évi szombathelyi adólajstromban való bekerülése annak bizonyítéka, hogy kitoloncolása után 5 évvel megkísérelt visszatérni a városba. Nem tudjuk azonban, hogy erre pontosan milyen okok miatt nem volt lehetősége, annyi azonban teljes biztonsággal állítható, hogy ha már a mezővárosban nem lakhatott, Szentmártonban - Vas vármegye székhelyétől alig néhány száz méterre lévő, szintúgy a Szombathelyi Püspökség tulajdonát képező faluban — erre megfelelő lehetősége adódott. Adatok hiányában nem állapítható meg, hogy 1818 után milyen anyagi körülmények között élt, ám az biztos, hogy valamiért nagyonis ragaszkodott Szombathelyhez, ahhoz a városhoz, amelynek felgyújtásával — okkal vagy ok nélkül - megvádolták, és amelynek temetőjében eltemették. EPILÓGUS A rendelkezésre álló adatok alapján, jóllehet egy, a Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt lezajlottakhoz képest kifejezetten monstre - gondoljunk csak a 24 kihallgatott tanúra és az ítélethirdetéssel együtt 4 tárgyalási napra - per iratairól van esetünkben szó, sem könnyű 2 évszázad távlatából egyértelmű és megnyugtató válasszal szolgálni arra, a nyilvánvaló kérdésre, hogy vajon Stepanek József bűnös volt-e vagy áldozat, azaz ő gyújtotta fel Csavar István Föl utcában álló, zsúptetős házát 1817. április 27-én este vagy sem. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük Stepanek József származását, életmódját és anyagi helyzetét, szembeszökő tényként kell megállapítanunk, hogy az ács minden tekintetben megfelelt azoknak a szempontoknak és feltételeknek, amelyekkel a szociálpszichológia a tipikus bűnbakot jellemzi. A külföldön született, csak néhány éve a mezővárosban élő, helyi és családi kötődéssekkel nem rendelkező, anyagilag lecsúszott és eladósodott, ennélfogva komoly adósságokat felhalmozó, iszákos, ráadásul több szombathelyi polgár által is megrágalmazott ács — aki hiába próbálta magát a város tanácsa előtt mintegy az események elé menve dsztázni - személye tökéletes célpontul szolgált annak a folyamatnak, amelynek során és révén a mezőváros közössége választ keresett arra a kérdésre, hogy ki volt a felelős a Szombathely jelentős részét elpusztító vagy megrongáló tűz kitöréséért. A tárgyaláson — mint fentebb bemutattuk — végül is a vád nem tudta minden kétséget kizáróan és hitelt érdemlően bebizonyítani az ács bűnösségét, vagy legalábbis személyét a tűz keletkezésével összefüggésbe hozni. Megítélésünk szerint ez amellett a nem kevéssé fontos momentumnak, hogy nem akadt olyan tanú, aki Stepaneket a tűz kitörése idején a Föl utca környékén látta volna, egyrészt a lényeges tanúvallomásokban mutatkozó eltéréseknek és ellentmondásoknak, másrészt pedig a védőügyvéd ügyességnek, rátermettségének, okos és higgadt, de szenvedélyes érvelésének volt köszönhető. így Illésy az elhangzott tanúvallomások között gyorsan rátalált arra, amelyhez azután többször is visszakanyarodva és annak tartalmát újra és újra hangsúlyozva, lényegében lehetetlenné tette annak nem csak igazolását, hanem még feltételezését is, hogy Stepanek lett volna a tettes. E vallomás Kunstman Márton óperinti kőműve123
