Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
Illésy legfontosabb, Stepanek ártatlanságát alátámasztó ellenérve az volt, hogy a tanúvallomások igazolták, miszerint az ács április 27-én este az óperinti kocsmában tartózkodott, és az onnan történt távozása után korábbi ivócimborái hat szót sem váltottak egymással, és máris megkezdődött a tűz miatti kiáltozás, és így fizikai képtelenség, hogy ez idő alatt a borgőzös állapotban lévő Stepanek visszatért Szombathelyre, és előbb sört ivott a Szarvas vendéglőben, majd a Föl utcán végighaladva felgyújtotta Csavar István házát. A védelem ezért azt indítványozta, hogy a bíróság az ácsot helyezze szabadlábra, börtönbüntetése miatt keletkezett kárát térítse meg és állítsa vissza becsületét. A bíróság a tárgyaláson elhangzottak, valamint a beterjesztett vallomások alapján úgy ítélte meg, hogy miután Stepaneket nem érték tetten, illetőleg ő maga nem tett beismerő vallomást, az ellene felhozott vád egyértelműen nem bizonyosodott be, ezért az alól felmentette, ugyanakkor Pössel Mihály, Szilágyi János, Hujber János, Spreitzenpart András, Czibók György, Bitterle György, Deutschbauer Bertalan és Kunstman Márton vallomása szerint április 27-én az este 8 órai imádság után eltávozott az óperinti kocsmából, és nem tudta igazolni, hogy a tűz miatti kiabálás megkezdődéséig hol tartózkodott. Mindezekhez még az is járult, hogy az említett tanúk közül többeket is megkért, vallomásukban igazolják, hogy ő a kiáltozásig az óperinti kocsmában volt, és azt követően, velük együtt jött el onnan. Ez pedig azt jelenti, hogy a Stepanek kihallgatásakor tett vallomását az ő kérésére májusban, majd pedig júliusban is kihallgatott Bitterle György, Deutschbauer Bertalan és Kunstman Márton is megcáfolták. A bírák úgy ítélték meg, hogy emellett a tárgyalás során Hammin Franciska, Zwelfer Mihály, Gergye János, Laknerin Terézia, Vogl Vitus, Wiedmer Fidél, Vilisits József és Höflich Erzsébet vallomásaiból bebizonyosodott, hogy az ács a tűz kitörése előtt a Szarvas vendéglőben sört ívott, majd sietve távozott, és a tűz kezdetekor a Föl utcában és a Gyöngyös utcai keretek alatt járkált, a legnagyobb tűzvész idején pedig ismét a Szarvasban iszogatott, és mind polgári, mind céhbeli kötelességét elmulasztva, nem vett rész a tűz megfékezésében, sőt botrányos megnyilatkozásaival az amúgy is nagy bajban lévő városlakókat feldühítette. Részben ezek, részben pedig amiatt, hogy a hitelezőit álnok ódon becsapta és rászedte, miáltal személyét gyűlölné tette, a bíróság úgy foglalt állást, hogy Stepanek rászolgált az addigi börtönbüntetésére, ugyanakkor pedig a további viszálykodások és bosszú megakadályozása érdekében,108 109 „... mint egy ártalmas és terhes gyanúságban maradt ember, bíróiképpen arra ítéltetik, hogy rövid üdő [idő] múlva, dolgainak rendbeseyedésével, eeyen városbul eredete helyére, a% tekintetes nemes vármegy étül kinyerendő bátor őrizet mellett elkésértessék, és addig is vigyázat alatt tartassék.”'m Az alperes fellebbezése és annak sorsa -1817. augusztus 22-23. Az ítélet kimondása után Stepanek József azt köszönettel elfogadta, és kijelentette, hogy nem kíván fellebbezni. Nem tudjuk, melyek voltak a vád képviselője, Tóth Imre és a védő, Illésy Ferenc első reakciói, az viszont tény, hogy utóbbi 1817. augusztus 22-én egy alapos, részletes, több érdekes kérdést és összefüggést felvető, illetőleg feszegető írásos apellációt terjesztett elő, amely sok tekintetben messze túlmutatott az adott per keretein. 1(18 MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pjkv. Szombathely, 1817. augusztus 11. 109 Uo. 116
