Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
Az elmondottakra tekintettel a vád fenntartotta korábbi álláspontját, és Stepanek Józsefre példás büntetés kiszabását kérte Szombathely Város Büntetőtörvényszékétől.93 Ezután felolvasták Höflich Erzsébet és Uhri József vallomását, amelyet mindkét tanú módosítás nélkül hagyott jóvá, és amelyek egyike sem javított Stepanek József amúgy sem könnyű helyzetén.94 Ekkor a védelem kapott lehetőséget mondandója kifejtésére, és Illésy a vád legutóbb felsorakoztatott érveinek és állításainak sorrendjéhez igazodva reagált. így legelőször újólag nehezményezte, hogy Csavar István házát nem a védelem javaslata szerint azonnal, hanem csak jóval a tűzesetet követően vizsgálták meg, amikorra már a belülről történt gyulladás jelei és bizonyítékai megsemmisültek. Ugyanakkor a védő felszólította a vád képviselőjét, hogy ne hivatkozzon olyan helyszíni vizsgálatra, amelyet a városi tanács a tűz után végzett, ám amelynek eredményei nincsenek írásba foglalva, és így abból nem állapítható meg, hogy a lángok az épületen kívül vagy belül csaptak fel először, továbbá nyomatékosan hangsúlyozta, hogy abból a tényből, miszerint az istálló jól megsározott padlása leégett, inkább az következik, hogy a tűz az épületen belül keletkezett, és ezért ismételten sürgette Csavar István házának és istállójának alapos helyszíni megtekintését, egyúttal az éjszakát a házban töltő koldus kihallgatását. Ezután a védelem leszögezte, hogy az a körülmény, miszerint Stepanek letartóztatása annak folyománya, hogy a városi tanácstól az őt igaztalanul vádoló személyek megbüntetését kérte, ékes bizonyítéka annak, hogy börtönbe zárása és perbefogása csak és kizárólag az ellene irányuló bosszú következménye. Illésy Ferenc szükségesnek látta, hogy ezt követően résztelesen és a behatóan kitérjen a vádlott óperinti kocsmából történt távozásának időpontjával kapcsolatos kérdésekre. Először is megint csak utalt arra, hogy jó negyedévvel az történteteket követően nagyon nehéz a több-kevesebb italt fogyasztott tanúknak percre pontosan viszszaemlékezni arra, hogy Stepanek mikor jött el az ivóból. Annyi bizonyos - állította a védelem -, hogy miután az esti imádság előtti harangozás 8 órakor kezdődött, az imádság legalább 7—8 percig tartott, és ezt követően pedig az ács még 10 percig a kocsmában volt, akkor Stepanek legkorábban 8 óra 18 perckor hagyhatta el azt. Miután pedig a lángok 1/2 9-kor csaptak fel, a kocsma és Csavar István háza közötti távolság megtétele pedig egy részeg embernek legalább 1/4 óráig tart, és ha figyelembe vesszük, hogy a tűz fellobbanásához és elterjedéséhez további idő szükséges, fizikailag nem lehetséges, hogy Stepanek József gyújtotta fel a házat. Ugyanakkor — folytatta Illésy — ha igaznak fogadják el Hammin Franciska tanúvallomását, amely szerint az ács a tűz kitörése előtt nem sokkal a Szarvas vendéglőben tartózkodott, akkor — tekintetbe véve, hogy 1/4 9-kor még Operintben volt — méginkább valószínűtlen, hogy ő volt a gyújtogató, majd pedig kijelentette, hogy Höflich Erzsébet vallomása nem csak hogy nem terhelő a vádlottra nézve, hanem az egybecseng az ács kihallgatása során mondottakkal, miszerint Operintből érkezve Kovács János házának udvarán keresztül a kertek alatt szállásra ment, és miután ott magához vett egy kék 93 MNI. VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pjkv. Szombathely, 1817. augusztus 4. M MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pm. „Y”. Höflich Erzsébet tanúvallomása. Szombathely, 1817. augusztus 3., „Z”. Uhri József tanúvallomása. Szombathely 1817. augusztus 4. 112
