Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
Illésy ezután Gergye János, Laknerin Terézia és Vogl Vitus kocsmáros vallomásaival kapcsolatos álláspontját ismertette. A két előbbit illetően csupán annyit jegyzett meg, hogy azok semmi mást nem bizonyítanak, mint azt, hogy Stepanek borgőzös állapotban merre járt és miket beszélt az április 27-ről 28-ra virradó éjjel, a kocsmáros elmondása pedig azt igazolja, hogy Vogl Vitustól Korándi Ferenc sürgette a Stepaneknek járó pénz átadását, amelyre az ácsnak valójában nem is volt szüksége, mert ez esetben megvárta volna Korándit a Szarvas vendéglőben. Végül és összefoglalásképpen Illésy Ferenc hangsúlyozva, hogy mivel mindaddig nem sikerült megállapítani Csavar István házában kitört és Szombathely város jelentős részét elemésztő tűz keletkezésének okát, továbbá a vád nem tudta bizonyítani, hogy Stepanek pénzszűkében lett volna a tűzvész kitörésekor, az annak pusztítása idején a városban történt járkálása és tanúsított magatartása pedig nem szolgálhat alapul ahhoz a gyanúhoz, hogy ő lett volna a gyújtogató, a védő indítványozta az ács szabadlábra való helyezését, és kérte egyrészt azon személyek felelősségre vonását, akik Stepaneket alaptalanul vádolták meg a város felgyújtásával, a másrészt pedig az addig felmerült perköltségek megtérítését.73 Ekkor a tárgyalást augusztus 4-re elnapolták, és mind a vád, mint pedig a védelem szükségesnek látta, hogy akcióba lépjen. Miután Stepanek letartóztatásban maradt, felesége 1817. július 28-án — vélhetőleg Illésy Ferenc tudtával és instrukciói alapján — levéllel fordult Vas vármegye másnap összeült közgyűléséhez. Ebben az asszony leírta, hogy az április 27-én Szombathelyen lezajlott tűzvészt követően, már májusban több személy - névszerint Böhm József, Grossinger Ferenc és Vogelschaffer Ignác — nem csak igaztalanul vádolták meg a férjét, hogy szándékosan ő gyújtotta a tüzet, hanem a Szombathely polgárainak egy részét is felbujtották, amelyet követően a hangos többség nyomására a tanács elrendelte Stepanek József letartóztatását, akinek így lehetetlenné tették, hogy a napi megélhetéséhez szükséges pénzt előteremtse. Stepanekné azt kérelmezte a vármegyétől, hogy férjét engedjék ki a börtönből, ugyanakkor felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek az ács szabadon bocsájtása után rá várnak. Ezek között említette, hogy mivel férje teljesen magára maradt, és a bosszúszomjas emberek haragja miatt senki nem törődik vele, ezért azt is kérvényezte, hogy vármegye ügyésze adjon segítséget Stepaneknek. A levél további részében Schuch Mária zárásképpen egyrészt kijelentette, hogy férje kizárólag néhány, bosszúra vágyó ember összeesküvése és másokat is bosszúra ösztönző magatartása miatt került börtönbe, és félő, hogy ha szabadon engedik, a felhergelt emberek agyonverik, másrészt kérte a férje ellen történt bujtogatás kivizsgálását, és az elkövetők megbüntetését. A közgyűlési jegyzőkönyvében nincs nyoma annak, hogy Stepanekné e kérelmét Vas vármegye 1817. július 29-én megtartott partikuláris kongregációja tárgyalta volna, ám a vármegye aljegyzőjének a kérvényen olvasható megjegyzésből tudjuk, hogy az ács feleségének beadványát a kisgyűlés elutasította.74 A védelem más lépéseket is tett, és további tanúk kihallgatását kezdeményezte. Ennek megfelelően, július 28-án Czédler József szombathelyi mészáros, július 31-én 1 MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pjkv. Szombathely, 1817. július 26. 74 MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pm. „X”. Stepanek Józsefné Schuch Mária levele Vas vármegyéhez. Szombathely, 1817. július 28. 105