Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
A források keletkezésével kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy az utcanevek és az egyes utcákban lakó háztulajdonosok nevei alapján kijelenthető, hogy mindhárom, tehát az 1592-ben, az 1636-ban és 1656-ban készült urbárium felvétele azonos útvonalon haladva történt, és ezt útvonalat járták be a dézsmaszedők is. Ugyanakkor az 1643. évi dézsmajegyzék urbáriumokhoz viszonyított topográfiai érdekességeként említhető, hogy dézsmaszedők ekkor a piac környékét önálló egységként vették fel, így egyértelműen csökkent az abba torkolló Föl utca dézsmaadóinak a száma. Valószínű, hogy e tizedszedési belterületi egységbe integrálódott a Forgó utca, illetve ugyancsak ez történhetett a vár előtti piac szempontjából hasonlóképpen fontos összeköttetést jelentő Vár utcával is. A sorompóval elválasztott Karicsa e forrásban már Kis- és Nagykaricsára tagolva jelenik meg. Az urbáriumokban, 1619/1620. évi házadó- és az 1648. évi taxajegyzékben szereplő családok többségét a „dmvagy a „dvis seu inhabitator Sabariensis” szófordulattal titulálják a perszövegek és a különböző típusú bizonyságlevelek. A jogállástól függetlenül, nemes és nem nemes személyek egyaránt tagjai lehettek az egykorú mezővárosi polgárságnak, ám sajnálatos módon 17. században Szombathelyen nem készültek vagy maradtak fenn a győrihez hasonló polgárjegyzékek, így polgárfelvételről és a polgártaxáról sem tudunk semmit. Ennek ellenére ebben az esetben is szükséges hangsúlyozni, hogy a fenti megszólítások egyértelműen érzékeltetik, hogy a kiemelt rangot adó szabad királyi városi polgárjog mellett a kor embere ismerte és számon tartotta a mezővárosi polgárt, illetve a városlakók egy része is ekképpen definiálta önmagát. Az 1643. évi dézsmajegyzék 33%-nyi adózó háztartástöbbletet tüntet fel a 7 évvel korábbi urbáriumhoz képest. Kiugró a Kám utca 64%-ot és a Gyöngyös utca 82%-ot elérő növekedése. Az urbáriumoknál differenciáltabb és további mikrovizsgálatokat igénylő társadalomképet mutat a belvárosi utcákban regisztrált és 6,7%-ot kitevő, más házánál lakó zsellérkategória megjelenése, akiknek jelentős rész valószínűleg a püspöki uradalom szolgálatában állt, és akik között egyaránt akadhatott elszegényedett rokon, vagy megöregedett családtag, illetőleg zsellér státuszú szolgáló is. A végrendeletek, illetőleg a magisztrátus előtt lefolytatott fenyítő- és büntetőperek tartalmazhatnak elszórt utalásokat, szórvány adatokat a mezővárosi társadalom e nagyon is kevéssé ismert, a zsellér összefoglaló jogi kategóriába sorolt, ám mind vagyonát, mind pedig foglalkozását és életfeltételeit tekintve erősen differenciált részéről. Ugyanakkor az 1659 szeptemberéből fennmaradt és minden bizonnyal zsellérekre kivetett és a félévi cenzus fizetéséhez szükséges taxajegyzék minden korábbinál részletesebb információt szolgáltat a városban lakó zsellérek regisztrált köréről.413 Az utcánként szétválasztást lehetővé tevő forrás szerint a Kám utcában 16 háztartásban 17, a Föl utcában 12 háztartásban 15, a Gyöngyös utcában 68 háztartásban, illetőleg a vármegyeházán 79 zsellér élt. A zsellérek közel fele a 10 (37 fő — 47%), egyötöde (16 fő - 20%) pedig a 15 d-os csoportba tartozott. A zsellérek közé sorolt, vagyonilag szélsőségesen differenciált városlakosság 23%-a (18 fő) nő volt, és minden bizonnyal ők alkották a végrendeletekben és perekben is nehezen megfogható 413 VaML SzVLt Adóp. ir. 2. doboz. 1659. szeptember 7-én kelt zsellérjegyzék. 98
