Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)

Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen

I

is egyfajta lakossági szegregációt jelez az önálló városrésznek tekinthető, és sorompóval elválasztott, kifejezetten falusias Karicsa, amely a 1640-es évektől bizonyosan két részre, a I<is- és a Nagykaricsára oszlott.403

A 199 és 202 közötti háztartást regisztráló urbáriumok alapján elmondható, hogy a speciálisnak tekinthető Vár előtti utca mellett leginkább a Gyöngyös, a Kám és Föl utcákban laktak nemesi jogállású személyek, akik a forrásokban említett lakosság közel 20%-át adták. E meglepően magas arány ellenére sem szabad Szombathelyt nemesi mezővárosnak tekinteni, ahogy azt Miskolccal tette a kutatás.404 A világi papság, a vasvári káptalan tagjai és a többnyire közülük kikerülő plébános számarányát az urbáriumok 2%-ra tették. Fontos megjegyezni, hogy a városi társadalom életében 1630-tól újra érdemleges szerepet játszottak a Gyöngyös utcai kolostorukba visszatelepített ferences szerzetesek, és a plébánia elvesztése ellenére is intenzív kapcsolat alakult ki az 1638-ban Szentmártonban letelepített domonkosokkal is. Az 1656. évi urbárium házszámcsökkenésének egyik oka lehet, hogy az 1647:120. te. a vasvári káptalan Szombathelyen állótó házainak adómentességét mondta ki.405

A Horváth Tibor Antal aló. századi Szombathelyt szegényes kisvárosként írta le, amelyben többnyire sövény, minden bizonnyal boronafalú, kisebb részben kőházak álltak. Az újabb műemléki és régészeti kutatások a döntően a római kori kőanyag másodlagos felhasználásával épült kőfalú házak számát és arányát magasabbra tartják. Hasonló célú további kutatásokat sürgeti az a tény, hogy a 17. századi felvallások szerint az alápincézett és alsó traktusukban bolttal rendelkező kőházak szinte körbevették a piacot. A szoba-konyha-kamra osztató kis házakat zsúppal, a jelentősebb épületeket zsindellyel fedték.406

Az urbáriumok mellett ismert két házadó-összeírás a 17. század első évtizedeiből, amely a jogállás megkülönböztetés nélkül, a mezővárosi lakosság házingatlanát adóztatta meg.407 Az adatfelvétel alapja a birtokok gyakori adásvételénél is alapegységként használt 1/4 telkek - a fertály - volt, amelyhez az arra épült lakóházon és gazdasági épületeken kívül 8 hold szántó tartozott, és erre 25 d adót vetettek ki. Bár a tényleges birtoklás a zálogolások és adásvételek miatt valamelyest eltérhetett, a forrás így is alapvető információkkal szolgál a mezővárosi társadalom differenciált ingatlanvagyonáról, az egykori tulajdonok széteséséről, egyszersmind koncentrációjáról. Az adóösszeírásokban felvett 195 adózó egységnyi ház tulajdonlása az alábbiak szerint oszlott meg:

403 A városképről (térképpel) lásd: Horváth, 1961. 19-20., 27-28. p.; Horváth, 1993. 24-25. p.

404 Tóth, 1998. 362-374. p.

405 CJH, 1900. 500-501. p.

406 Horváth, 1958.28. p.; Szilágyi 1988. 32-37. p. Az egykorú Kőszegre: F. Mentényi, 2000.17-34. p. A későbbi mikrokutatásokhoz. alsó-ausztiai kisvárosoka: Knittler, 1990. 20-36. p.; Kühnel, 1990. 82-99. p.

407 A két összeírás átmásolással keletkezett; adatállományában egyező, valószínűsíthetően részbeni dézsmamegváltás miatt kivetett házadó kapcsán készült. VaML SzVLt Oki. ir. Anno 1620 12 die January vetetek feol mindefn] fertalra d. 25.

94