Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
A bírói hivatalviselés és az elszámolás elfogadásának időpontja a kifogásolt bírói számadások esetében jelentősen kitolódhatott. Ezt igazolja Hetésy András 1628/1629. évi vitatott számadása, amely csak 1634 elején zárult le. Jelentősebb pénzösszeg esetén a közköltségekkel elszámolni nem tudó bíró vagy özvegye vagyonából a hiányt a városvezetés végrehajtás útján is behajtotta. E gyakorlatot többször is érvényesítették, ám kisebb összegű tartozás miatt kevésbé szigorúan jártak el. Ez történt például 1664 májusában Szily Gergely özvegyével, Gerie Annával, akinek férje 3 évig volt bíró és 110 Ft-os hiánya keletkezett, amelyből az asszony csak 75 Ft 50 d-t tudott visszafizetni.326 1675 szeptemberében keményebben léptek fel Bozzay Mátyás özvegyével, Kórősy Katával, férje kétéves bírói számadáshiánya miatt. A volt bíró ugyanis 694 Ft 95 1/2 d-ral maradt adósa városának, amelyből életében csak 300 Ft-ot fizetett meg és özvegye is csupán a hiány egy töredékét, 132 Ft-ot tudott megadni. A város a közel 263 Ft-os tartozást a Bozzay javakból végrehajtással szerezte meg.327 Míg a korábbi bírói számadásokról, valamint az azokkal szemben estenként felmerült kifogásokról csak a városi jegyzőkönyv rövid bejegyzéseiből nyerhetők töredékes információk, az 1621/1622. évből már fennmaradtak Barbély Péter bíró számadásai. A speciális háborús „esztendő” — Bethlen Gábor 1619 őszén kezdődött, Dunántúlt is érintő hadjáratának az időszaka — hadieseményeit is rögzítő, szöveges bírói elszámolás azonban sajnos, csak a kiadási oldalt tartalmazza, és annak az 572 Ft 42 d-ra rúgó összege közel duplája volt a 17. század első számadásaiban megszokottnak.328 Ugyancsak beszédes Hetésy András 1628/1629. évről készített számadása is, aki az elhúzódó vizsgálat lezárás előtt, 1633. évi megállapítása szerint ekkor jelentős hiányról, 130 Ft 27 d-ról nem tudott számot adni.329 Szerencsére Szele István 1626/1627. bírói számadása már külön kiadási és bevételi oldalból áll.330 A szombathelyi számadások a korai hazai mezővárosi számadások közé tartoznak, és a jelentős forráspusztulást jól érzékelteti, hogy a más nagyságrendű és gazdasági környezetben fekvő mezővárosok közül is Nagykőrösön 1626-tól, Miskolcon 1678-tól maradtak fenn a városgazdálkodás ezen alapvető forrásai.331 Mint említettük Szombathelyen 1626/1627-től a kiadási-bevételi oldalak tudatos elkülönítése regisztrálható, ugyanakkor a füzetformában a rovatszerkezetek nem alakultak ki. Míg a 17. század derekától egyre jobban törekedtek a jegyzők a bevétel-típusok egy „csoportban” történő számbavételére, a kiadásokat végig kronologikus rendben rögzítették, éspedig 1660-326 VaML SzVLt Prot. 1664/1668. 8. p. 327 VaML SzVLt Prot. 1672/1678. föl. 167r-v. 328 VaML SzVLt A. Mise. fasc. O. nr. 1.; a forrásról: Dominkovits, 2006d. 7-45. p. 329 VaML SzVLt A. Mise. fasc. O. nr. 2.; VaML SzVLt Prot. 1631/1636. 210. p„ Feiszt, 1986. 127-128. p. 3311 Ilyen pl. az 1643/1644. évből fennmaradt: VaML SzVLt A. Mise. fasc. 1. 331 Nagykőrös: Búza, 1984. 4. p.; Miskolc: Bán, 1997. 107-124. p.; Bán, 1998. 405-440. Az ekkor zálogbirtokosai mellett is az Alsó-ausztriai Kamara fennhatósága alá tartozó Kőszeg esetében jóval differenciáltabbak a számadási iratok, és a városi kancelláriának működése már ekkor a szabad királyi városokéval volt hasonlatos. 73
