Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
A 17. századi várostörténet előzményei
A MEZŐVÁROS NEMESSÉGE A korábbi várostörténet-írás határozottan tagadja, hogy a Mohács előtti időszakban Szombathelyen — a Gyöngyös utcával határos, és településen belüli területként jelzett Szőkefölde nemesi birtokosát, azt 1511-ben királyi adomány nyomán megszerző Bejczy családot leszámítva - egyeden nemesi jogállású személy is lakott volna. Az újabb városmonográfia már jóval árnyaltabban fogalmaz, amikor szerény számú, de a szomszédos térség nemességével szoros kapcsolatokat ápoló, püspöki támogatás folytán nemességet szerző vagy nemesként püspöki szolgálatba állt és e mezővárosban lakó familiárisokról tesz említést.108 Aló. század középső harmadára a horvát-szlavón területek, valamint Somogy, Tolna és Zala vármegyék nemesi lakosságának jelentős része az oszmán hódítás elől menekülve, továbbá Vas vármegye nemességének egy része nagyobb biztonságot keresve a védettebb városokba, így többek között Szombathelyre (is) költözött.109 A helyi nemesek származási és adózási különbségeit jelzi Gregorianczy Ambrus deák több nemes — így Bejczy Ambrus és Zarka Pál — jelenlétében a mezővárosi nemesekről 1556-ban lefolytatott vizsgálata. E szerint 11 családfő — így Baracskay Máté özvegye, Gál György, Jónás Mátyás, Nagy György, Párnás Benedek özvegye, Rady László, Zokolj János stb. - a törökök elől menekült Vasba, és az ország törvényei szerint adót fizetnek. Csiszár György azonban nem e félelem miatt költözött be, hanem városi polgár kívánt lenni, és hasonlóképpen cselekedett a paraszti sorban élő Kucsár Mihály is, aki szintén a polgárok módjára adózott, miképpen Fodor Albert és Lewtyncz János is, de utóbbiak zsellérsorban éltek. A városi terhek nemesekre való kivetése ellen Polányi Sebestyén emelt óvást.110 Az 1565. évi - tehát a Szigetvár ostroma előtti évben készült - urbárium Szombathelyen 11 nemesi háztartásfő, így többek között a Bosnyák, a Bajcsy, a Ládonyi, a Némay és a Tomaj család tagjainak nevét tartalmazza, ám e forrás pontosságát némileg megkérdőjelezi, hogy abban az 1560-ban armálissal nemesített Ankerrayter család nem szerepel a kiváltságosok között.111 Az 1572. évi urbárium 14 nemes családfőt tüntetett fel, és a nominális összehasonlító vizsgálat a famíliák jelentős arányú kicserélődését mutatja, amely mögött egyaránt állhat haláleset vagy éppen elvándorlás. Az új családokat a Bakoch, a Baka, a Baracskay, a Désházy és a Pálffy, a folyamatosságot pedig például a püspöki familiáris Némay család neve illusztrálja. Az 1577. évi urbárium a nemesség meglehetősen magas helyi arányát mutatja: egy főrendű (Nádasdy Kristóf) és 40 nemesi jogállású személy - akik a háztartásfők 20,8%-át tették ki - élt ekkor Szombathelyen, és a mezőváros nemességének eme igen jelentős változása a későbbiekben Vas vármegye és a térség nemesi társadalmának átalakulásával együtt, a nyugat-dunántúli nemesi migráció egy kis részfolyamataként értelmezhető. Az adó108 Horváth, 1993. 40-41., 65-72. p.; Tóth — Zágorhidi Czigány, 1994. 98-101. p.; Kiss — Tóth - Zágorhidi Czigány, 1998.158-159., 164-169., 215-218. p. 109 Horváth, 1993. 65-72. p. A szlavóniai migrációra: Petric, 2002.163-166. Az egykorú Tolna vármegyei nemességre: Szakály, 1969. 55-60. p. A témakörre: Dominkovits, 2001a. 209-240. p. 110 VaML VKHLt Litt, instr. fasc. 77. nr. 41. 111 Az Ankerrayter családra: Horváth, 1993. 72-75. p.; Gecsényi, 2003. 106., 109. p. 32
