Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Összegzés
Szombathelyen a 17. század első felét — az előző századi alapokra épülve — az intenzív céhalakulás jellemezte. 1604 és 1642 között nyolc céh alakult, és a névanyag vizsgálata azt mutatja, hogy 1636 és 1656 között 81-91 kézműves családfő 24 féle mesterséget folytatott, amelyek közül a ruházati iparban és a fémfeldolgozásban dolgoztak a legtöbben. Ez utóbbi azért is figyelemreméltó, mert a kovácsok végrendeletei arról tanúskodnak, hogy közülük többen vasárukat szállítottak Keszthelyre és Kiskomáromba, mely tény pedig azt bizonyítja, hogy Szombathely lakossága nem csak a hadi terhek megfizetésével és a végvárak ellátásával vette ki részét a korszak egyik meghatározó feladatából, a végvárrendszer fenntartásából, hanem kézművesei mindennapi tevékenységükkel is segítették azt. A szombathelyi kereskedők és kézművesek végrendeletei alapján megállapítható, hogy azok 58 Vas, 12 Zala és hét Sopron vármegyei településsel álltak intenzív kapcsolatban, ami egyértelműen a város polgárainak aktív és kiterjedt gazdasági és kereskedelmi tevékenységét igazolja, miképpen a város megnövekedett gazdasági szerepére utal az, hogy ugyanezen települések iparűzői és lakói gyakran megfordultak a szombathelyi piacokon. Miközben a centrális szerepének fennemlített gyarapodásával párhuzamosan Szombathely adózóerőben, az iparűzők számában és a céhek differenciáltságában Kőszeg után Vas vármegye második legjelentősebb településévé vált, az újabb igazgatási és jogszolgáltatási funkciói a mezőváros térségi súlyát és kapcsolatrendszerét meghatározó tendenciákat tovább erősítették. Alig a 17. századi város lakosságának mindennapjairól, anyagi kultúrájáról és öröklési szokásairól további mikrokutatások révén szerezhető a jelenleginél több és alaposabb ismeret,661 a város kulturális képéhez elsősorban a helyi egyház tanulmányozásán keresztül juthatunk el, a vármegyén és a térségen belüli településhierarchiában elfoglalt helyét pedig további településkutatások segítenének jobban behatárolni, amelyek közül talán a legfontosabb a kitűnő forrásadottságú, de már más léptékű Kőszeg térségi szerepének és kapcsolatrendszereinek feltárása lenne. 661 Bár a korabeli mezővárosi végrendeletek nem a könyvkultúra kutatásának meghatározó forrásai - lásd Horváth J., 1993. 41-46. p. -, az eddigi forráskutatás nagyon szerény mértékű könyvhagyatékot jelez Szombathely világi lakosságánál. Így például 1640 novemberében Festetich Pál deáknál három könyvet inventáltak, Kupricz István bíró Kata nevű leánya az 1658. évi vagyonosztáskor egy 3 Ft-ra becsült Bibliát kapott. Iványi, 1983. 223. p. nr. 363.; VaML SzVLt Prot. 1654/1658. 138-144. p. Ugyanakkor a vasvári káptalan tagjai között több, hosszabb ideig Szombathelyen szolgálatot ellátó pap - így Themel István és Nyilas (Nylas) Péter - rendelkezett jelentősebb könyvhagyatékkal. VaML Vegyes köt. Liber signaturarum, 292. p. A korabeli kultúra rétegeire: R. Várkonyi, 1992. 531-533. p. 161
