Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Söptei Imre: Kőszeg önképének megjelenése idegenforgalmi kiadványaiban 1889 és 1933 között
A MÜVEK A tárgyalt munkák sorában az első Wittinger Antal (1850-1902) „Kőszeg városa és környéke” című kötete,4 amely eredetileg füzetenként látott napvilágot 1889-től, majd 1890-ben a négy részt egybekötve is kiadták. Ez még nem nevezhető kimondottan idegenforgalmi célú kiadványnak, inkább Chernél Kálmán (1822-1891) 1877-ben és 1878-ban megjelent városmonográfiája3 alapján készült, annak rövidített, ám korszerűsített változatának szánták. Ezt az mutatja, hogy a tanítói végzettségű szerző - aki hosszú ideig szerkesztette a „Kőszeg és Vidéke” című újságot - a város történetét, főként az 1532. évi ostrom eseményeit tárgyalta behatóan, de részletesen ismertette a helyi intézményeket és a jelentősebb épületeket is. Mégis ide kell sorolnunk ezt a munkát, mert úgy a város ismertetésénél, mint a környék bemutatásánál nyomatékosan felhívta a figyelmet a lehetséges séta- és kiránduló utakra, sőt az épületek többségét is ennek a szempontnak való megfelelésük alapján válogatta be. Az elsődleges cél ebben az esetben a kiadványok értékesítése volt, ezért a környéken túlnyomó többségben beszélt német nyelven is kiadták.6 A kőszegi turistamozgalom egyik legnagyobb alakjaként számon tartott Kőszegi József (1961-1945), akkoriban helybeli könyvkereskedő, aki az idegenforgalmi bizottság titkári posztját is betöltötte, által összeállított és szintén 1890-ben megjelent kis füzetet, a bizottság támogatásával, 10.000 példányban adták ki, így biztosították ingyenes elérhetőségét. E munkát kézbe véve látszik, hogy a szerző már látott útikönyvet, mert röviden, tárgyszerűen - helyenként szinte csak az adatközlés szintjén - tájékoztat szeretett városáról. Teljes körű útikönyvről ebben az esetben sem beszélhetünk, mert szinte csak gyakorlati útmutató, amelynek célja, hogy az esetlegesen letelepülni, vagy csak nyaralni szándékozó megismerje a kőszegi viszonyokat, lehetőségeket, és megtudja, hogy milyenek a lakások, a víz, milyenek a fürdési, a séta és a kirándulási lehetőségek, továbbá hogyan lehet közlekedni, hol lehet megszállni és étkezni.7 A Dreiszker József (1847-1916) - az 1894-től működő hidegvíz-gyógyintézet tulajdonosának8 - tollából származó vagy általa megrendelt propaganda füzet nem szorítkozott csak az intézet ismertetésére, hanem a várost is bemutatta az érdeklődőknek. Két prospektusa ismeretes: a korábban, valószínűleg 1894-ben napvilágot látott és rövidebb munka az intézet és a gyógymódok leírása mellett néhány oldalt szentelt a város fekvésének, éghajlatának, míg az 1901-ben született második terjedelmében többszöröse az elsőnek, és mind a városnak, mind pedig a szanatóriumnak a korábbinál sokkal bővebb hely jutott benne. Ugyancsak alaposan foglalkozik város történetével, mégpedig a későbbiekben említendő, kissé szokatlan felfogásban. Érdekessége még, hogy a kötet zárórésze sok-sok, csodaszámba menő gyógyulást említ meg, amelyek mindegyike természetesen az intézetben alkalmazott kúráknak köszönhető estek meg.9 4 Wittinger Antal: Kőszeg városa és környéke. Kőszeg, 1890. 207 p. 5 Chemel Kálmán: Kőszeg szabad királyi város jelene és múltja. Szombathely, 1877-1878. 148., 274. p. 6 Anton Wittinger: Die Güns und Ihre Umgebung. Güns, 1891. (továbbiakban: Wittinger, 1891.) 227 + 25 p. 7 Kőszeg szab. kir. város és vidékének rövid ismertetése. Szerk. Kőszegi József. Kőszeg, 1890. 13 p. 8 Bajzik Zsolt: A kőszegi hidegvíz-gyógyintézet első évtizedei. = Kőszegi Lapok, 2000. 3. sz. 6 p. 9 Prospectus. Dr. Dreiszker József a m. k. minisztériumtól engedélyezett vízgyógyintézete Kőszegen. Kőszeg, 1894. 23 p.; Dr. Dreiszker József a m. k. minisztériumtól engedélyezett vízgyógyintézetének bemutatása Kőszeg város és környékének leírása. Kőszeg, 1901. 120 p. 78
