Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Bariska István: 16-17. századi ünnepi források Kőszegen
hiszen az ünnepek megtartására őket szerződtették a felekezeteken, a magyar és német egyházközségen, a két felekezet parókiáján, a magyar és német templom és iskolán keresztül. Mint látni fogjuk, maradtak fenn instrukciók, konvenciók, panaszlevelek - ha nem is sok -, amelyek révén mélyebben tudunk betekinteni a régi ünnepek világába. Van egy másik használható forráscsoport, nevezetesen a városbírói számadások. Egy 1581-ben kelt bejegyzésben ez áll: „Khaufft Er ein vergulten pecker auff H. Ckoron Hoch zeit zur Verehrung”.3 Devecseri Choron János 1576 és 1584 között bírta a kőszegi uradalmat, és a számadás tanúsága szerint a városbíró 1581-ben aranyozott kelyhet vásárolt tisztelgő ajándékul a Choron-esküvőre. Ez is igazolja, hogy érdemes áttanulmányozni ezeket a számadásokat, amelyekben mindenféle városi követségről, helyben történt fogadásról, bécsi, prágai és pozsonyi kiküldetésről, ajándékokról, országgyűlési követjárásról, uraságokhoz menesztett deputációkról, temetésekről és menyegzőkről esik szó, köztük nem kevés kultúrtörténeti, köztük családi és városi ünnepi eseménnyel. SZŐLŐHAJTÁSOK BEJEGYZÉSÉNEK ÜNNEPI AKTUSA A Kőszegen 1740 óta vezetett „Szőlő Jövésnek Könyve” és az ahhoz kapcsolódó Szent György-napi ünnepségek, a város ma is jegyzett legnagyobb ünnepi eseményei. Kevéssé ismert azonban, hogy a szőlőhajtások Szent György-napi bejegyzésének hagyománya már a 17. század eleji Kőszegen is megvolt, de a bemutatásra már 1580-ban is sor került. Bizonyítható továbbá, hogy a dűlőkből behozott, első hajtások bemutatása ünnepi keretek között történt. Hiszen, amikor „dicséretes szokásra” hivatkoznak az írások, akkor minden esetben ünnepélyes szertartásra kell gondolni. A kőszegi Szőlő Jövésnek Könyve első lapját ugyan 1740-ben ütötték fel a kötet szerkesztői és rajzolói, a jövések, a szőlőhajtások bemutatása azonban jóval korábbi. 1619. április 24-én a következőket jegyezték be a városi jegyzőkönyvbe: „Die ... Pergmeister resignieren in gleichem ihr Ambt, haben kein Varzeichen aus den weingebürg fürlegen können. ”3 4 Noha nem voltak 1619-ben még érett hajtások 1619-ben, amelyeket behozhattak volna, ám éppen ez negatív eredmény bizonyítja, hogy a korábbi években már élt a bemutatások ünnepi hagyománya. E feljegyzés több szempontból is rendkívül fontos. Ha ugyanis a szőlőhajtások 18. századi berajzolásának kezdeteire gondolunk, azért, mert vele igazolható, hogy a hajtások bemutatása jóval korábbi szokás a városban, ha pedig a hegymesterek Szent György-napi szerepére, akkor meg azért, mert a közös hazai és európai város- és kultúrtörténeti háttér sejlik fel. Az egyik legkézenfekvőbb hagyományról van szó, amely az európai városok többsége gazdálkodását, elszámolását a Szent György-naphoz kötötte, ezért azután a hazai városi jogszokások is alkalmazkodtak tavaszkezdethez, hiszen ez a városi gazdálkodási lét sikerét alapozta meg. Így történhetett, hogy a városi tisztségek ünnepélyes megújítása, restaurációja is Szent György napjára esett. Ebben Kőszeg Buda, Székesfehérvár és Sopron nyomába szegődött közvetlenül. Az európai és hazai hagyomány nyíltan vállalja, hogy a természet megújulásához igazította az életét. Ahol szőlő volt, ott az emberek Szent György-napkor az égre szegezték a tekintetüket, és így van ez ma is. 3 VaML KFL Kőszeg Város Házipénztárának iratai. Városbírói számadások, 1580-1619. 1. p. 4 VaML KFL. Kőszeg Város választott polgárságának iratai. Jegyzőkönyvek (továbbiakban: Kvtjkv.) 1618- 1629. 1619. április 24- 164. p. „A hegymesterek is hasonlóképpen letették hivatalukat, de nem tudtak a szőlőhegyekről egyetlen szőlőjövést sem bemutatni.” 88
