Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Bariska István: 16-17. századi ünnepi források Kőszegen
BARISKA ISTVÁN 16-17. SZÁZADI ÜNNEPI FORRÁSOK KŐSZEGEN ÜNNEPI ALKALMAKRA UTALÓ KŐSZEGI FORRÁSOK Az ünnepek, jeles napok korszakhoz kötöttsége mindenki számára nyilvánvaló. Az azonban talán kevésbé, hogy milyen forrásokban lelhetó'k fel. Az az értelmezési kör, amelyben a 16. és 17. század kőszegi adatokat keressük, tipikusan önkormányzati terület, ám a korabeli önkormányzat élete nem szorítható túlságosan szűk határok közé, hiszen az ünnepek esetében is olyan kulturális hatásokról, átvett vagy örökölt elemekről esik szó, amelyek csak a közép-európai etnikai, vallási szokásvilágra való kitekintésből érthetünk meg. Olyan esemény, mint egy térség kormányzati átszervezése, döntő hatással lehettek az ünnepek spirituális és gyakorlati tartalmára. Példának okáért az a körülmény, hogy Kőszeget 1447 és 1647 között magánjogi szerződésekkel Líabsburg-Alsó-Ausztriához csatolták, alapvetően meghatározta az önkormányzat igazgatási, peres- és peren kívüli igazságszolgáltatási valamint statútumalkotási életét, hiszen olyan idegen elemekkel töltötte fel a kereteket, amelyek túlmutattak az önkormányzatok szokásos kulturális cseréjén, az önkormányzati választások szertartás-elemein, és nyilvánvalóan azon is, ahogy a reformációval milyen régi-új ünnepnapokat adaptált az egyházi kegyuraság jogát gyakorló város, alkalmasint a földesúr. Ezek a források világiak és egyháziak, jószerével inkább magánjogi természetűek, olykor egyszerű számadások, amelyekben az éppen sorra kerülő vagy éppen már megtörtént ünnepi eseménnyel kapcsolatos elszámolására került sor. 1647-ben Kőszeget visszacsatolták a Magyar Koronához, 1648-ban pedig szabad királyi városi rangot kapott, így ez időponttól kezdve már magyar nyelvű forrásokkal is számolhatunk. Ha általában akarnánk jellemezni a helyi forrásokat, elmondható, hogy önálló ünnepi forrás nem található Kőszeg 16. és 17. században keletkezett iratanyagában, azaz a forrásadatok közvetettek. Példaként említhető, hogy Kincses (humanista nevén: Thesaurarius) Pál magyar prédikátor, aki 1594-ben és 1595-ben hirdette az igét a kőszegi magyar gyülekezetnek, 1594 júniusa és 1595 júniusa között több részletben vette fel illetményét a városbírótól.1 E nyugták ritkán szóltak egyebekről, mint általában az átvételi elismervények. 1595 decemberében azonban érdekes forrás került a Kincses-féle iratok közé. Egyfajta emlékeztetőről van szó, amelyben a magyar prédikátor a Karácsonykor történt egyenetlenségekről és visszásságokról panaszkodott a kegyúmak.2 íme, egy példa arra, hogy egy egyházi ünneppel kapcsolatban másodlagosan, az elszámolások között találjuk meg a keresett és használható adatokat. Ez az eset arra is figyelmeztetett, hogy az egyházi szolgálatot ellátó prédikátorok és tanítók működésében sokkal jobban valószínűsíthető, hogy „ünnep adat”-ra bukkanunk, 1 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Kőszegi Fióklevéltára (továbbiakban: VaML KFL) Kőszeg Város Tanácsának iratai. Acta Miscellanea (továbbiakban: Act. Mise.) Kőszeg, 1594. június 12., 1595. június 20. Ebben a periódusban legalább féltucat alkalommal történt 10 forintos kifizetés Kincses prédikátor részére. 2 VaML KFL Act. Mise. 1590. december n. n. 87
