Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - M. Kozár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről
A hivatalok, közintézmények, boltok és kocsmák feliratai is magyarok voltak. Példaként egy kocsma feliratát idézi, amely már akkor is így hirdette magát: „Bor, sör és pálinka.”36 Trstenjak katonai térképpel a kezében járta a vidéket második útján, de a térkép nem sokat segített neki, mivel a falvak szlovén nevei nem szerepeltek a települések névtábláin, nem úgy mint 1883-ban. A Mura melletti Csendlak akkor még magyarul és németül is „Tissina”-ként volt feltüntetve a táblán és a térképen is.3' Trstenjak a szombathelyi egyházmegye szlovének lakta vidékén tett második útjára az 1898-ban végrehajtott helységnév-magyarosítás után került sor, és 1909-ben elkészült kéziratában a települések nevének összes formáját feltüntette: az eredeti szlovént, a magyar, a német és az 1898-ban magyarosított változatát. A szövegben a szlovén eredetit használta, szlovén helyesírással. Trstenjak a helyi lakosoktól is érdeklődött, akik a falvakat szlovénül nevezték meg, magyarosított változata 1903-ban még nem tudatosult bennünk, nem használták. A feliratok egyedül a temetó'kben maradtak továbbra is szlovének.38 Trstenjak második útját Zala vármegyében kezdte, de utazását nem a vármegyei határokhoz igazította, hanem a szombathelyi püspökséghez. Meg is állapította, hogy Mária Terézia a szombathelyi püspökség 1777-ben történt megalapításakor a zágrábi püspökségtől a szombathelyihez csatolta Alsólendvát, Bántornyát, Belatincot, Muraszombatot és a szomszédos jobb módú szlovén plébániákat.39 Trstenjak második útjára szintén szülőfalujából, Krcevináról indult el Jakab nevezetű testvérével. A Mura bal partjára komppal keltek át Békásnál (ma: Zabnik, Horvátország). A horvát-szlovén határ melletti falvakban többnyire magyarok éltek, akik tudtak szlovénül és horvátul is. Alsólendva mezővárost a lendvai szőlőhegyek veszik körül, és Csáktornyáról (ma: Cakovec, Horvátország) vasút is vezetett ide. Lakossága magyar volt, a kereskedelemmel zsidók foglalkoztak. A központban lévő kocsmát egy Balatonról idetelepült magyar kocsmáros vette meg. Trstenjak felsorolta a kereskedők nevét is: Toplak, Reverencsucs, Limberger, Brunner, Fuchs, Simonka, Sosteric, Mayer, Hoffmann, Mandel, Revez, Poliak, Horvath, Weis és Kohn. A lendvai egyházközség 1903-ban magyar volt, de mintegy 1500 szlovén tartozott ide. Az alsólendvai leányegyház szlovén papja vasárnaponként szlovénül prédikált és gyóntatott, de át kellett adnia a helyét egy magyar papnak. Innen azóta Cserföldre és Belatincra jártak vasárnaponként misére a szlovének, és gyónni vagy átkeltek a Murán, s stájerországi szlovén templomokat kerestek fel. Murkovic kántortanítót kérték a hívek, hogy legalább énekelhessenek szlovénül a templomban. Egyszer engedte csak meg a híveknek, mert félt, hogy feljelentik.40 Trstenjak Lendván több órán át beszélgetett a kereskedőkkel, akiknek nem fedte fel kilétét, és így azt hitték róla, hogy iparos, aki azért keresi fel a templomokat, hogy kisebb javításokat vállaljon el. 1903. augusztus 16-án este már útnak indult a két testvér Cserföld felé. Kocsival utaztak Lakoson (ma: Alsólakos (Dolnji Lakos) és Felsőlakos (Gomji Lakos), Szlovénia). Magyar kocsisuk egy szót sem értett szlovénül. Ha Trstenjak 36 Trstenjak, 2006. 85. p. 37 Uo. 38 Trstenjak, 2006. 86. p. 39 Uo. 40 Trstenjak, 2006. 88. p. 73
