Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - M. Kozár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről
AZ ELSŐ ÚT LEGJELENTŐSEBB FELFEDEZÉSE: A MÁRTON HELYI IRATOK A szombathelyi egyházmegye szlovének által lakott vidékének központjában feküdt Martyánc, ahol szlovén nyelven prédikáltak. 1883-ban a mártonhelyi katolikus egyház- község lakosainak kétharmada protestánsként a puconczi lelkészhez tartozott. A katolikus lelkipásztor ekkor Jozef Bagari író volt. Raic 1860-as látogatásakor a katolikusok száma 864-et tett ki, Trstenjak utazásakor pedig már elérte az 1300-at.32 A martyánci, a muraszombati és a csendlaki templom 1883-ban a gótikus stílus jegyeit viselte magán. A martyánci templom 1392-ben épült, a reformáció idéjén a protestánsoké lett. Trstenják leírja a freskók témáit. Megemlítette, hogy a szentélyben a templom védó'szentjét, Szent Mártont lovon ábrázolják, amint megosztja köpenyét a koldussal.33 A plébánia iratai közül a reformkorban sok megsemmisült, mégis itt találta meg Trstenjak utazásának legfontosabb dokumentumait, egy szlovén és egy magyar nyelvű régi iratot, az 1643-ban kötött martyánci egyezség másolatát, amely a legrégebbi nyelvemléke a vidéknek, és amelyben a martyánci egyházközségi tagok bérbe adják a zsidahegyi (ma: Vucja Gomila, Szlovénia) szólőbirtokot Ferencek, Jurko fiainak. Trstenjak megjegyezte, hogy még 1883-ban is éltek a faluban az egyezségben említett vezetéknevű lakosok. A másik régi irat magyarnyelvű volt, amely a reformátusok és evangélikusok viszályáról tanúskodik, és Trstenjak Bagári fordításában közölte az irat tartalmát.34 A kanizsai agák 1652. június 29-én írták levelüket a martyánci lakosokhoz, amelyben békességre intették ó'ket, mondván: a reformátusok fizessenek a református prédikátornak, az evangélikusok az evangélikusnak, ha pedig nem lesz békesség, a fejükkel fizetnek érte.35 A martyánczi lakosok többsége 1883-ban még mindig protestáns. A MÁSODIK UTAZÁS Anton Trstenjak 20 évig levelezett a muravidéki szlovén papokkal és tanítókkal, majd ismét visszatért, hogy befejezze útját. 1903-ban nyolc Zala vármegyei települést keresett fel. Útleírását a Zala vármegyei Alsólendván kezdte 1903. augusztus 16-án, ahova két muraközi horvát községet - Strigova és Sveta Martin - érintve érkezett, majd Zala vármegye lendvai járásához tartozó négy falun - Cserföld, Bántornya, Lendvavásárhely, Bagonya - át tért vissza a Vas vármegyei Mezővárra, Alsómarácra, majd Csendlakon fejezte be utazását. Az első utazásához képest nagy változást jelentettek az új útjelző táblák. Minden faluban magas, négyszögletű oszlopokra erősített nagy fehér táblákat látott. Ezeken vastag fekete betűkkel tüntették fel a település nevét, illetve, hogy merre visz az út. Mindez magyar nyelven, így Trstenjak egyetlen szlovén vagy német nyelvű felirattal sem találkozott. Az utazó, aki odatévedt, azt gondolhatta, hogy a vidéken csak magyarok élnek. 32 Trstenjak, 2006. 75. p. 33 Uo. 34 Trstenjak, 2006. 76. p. 35 Lásd: A kanizsai agák levele a martyánci lakosokhoz (részlet). In: Források a Muravidék történetéhez. Szöveggyűjtemény 1. köt. 871-1849. Szerk. Mayer László, Molnár András. Viri za zgodovino Prekmurja. Zbirka dokumentov. 1. zvezek, 871-1849. Ured. Mayer László, Molnár András. Szombathely-Zalaeger- szeg, 2008. 152-153. p. 72
