Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - M. Kozár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről
AZ UTAZÁS KÖRÜLMÉNYEI Trstenjak első útjára 1883 augusztus elején indult, és pedig bőrönd nélkül. Csupán papírt és ceruzát vitt magával, mivel tartott a magyar pandúroktól, akik minden utazót szigorúan ellenőriztek. Radkersburgban felkereste a helyi káplánt, a szlovén Szent Mohor (Hermagoras) Egyesület és Könyvkiadó megbízottját. Ö juttatta el a kiadó könyveit a Murán túli egyesületi tagoknak. 1883-ban az egyesületnek a szombathelyi egyházmegye Vas és Zala vármegyei szlovének lakta településein 343 tagja volt.6 Trstenjak utazásának állomásait előre meghatározta, és ezeken 1-2 napot kívánt eltölteni. Az első ilyen állomás Vashidegkút, ahova 1883. augusztus 12-én, vasárnap érkezett meg. Minden településen a templomot és a plébániát, valamint az iskolát kereste fel. Útleírásának fejezetcímei között is többször szerepel a templom védőszentjének a neve. Radkersburgtól háromnegyedórás gyaloglás után ért Trstenjak a határt jelző Kucnica patakhoz. A határátkelés annyiból állt, hogy átugorta a patakot, és máris az Osztrák- Magyar Monarchia magyar felén, a Magyar Királyságban, Vas vármegye területén állt. Vashidegkútról Pertőcsára Szent Ilona (Sveti Helena) temploma felé az osztrák határ mentén, szőlőhegyeken át vitt az útja. Perestótól 1 óra járásnyira van Tótszentgyörgy Szent György (Sveti Jurij) temploma, továbbra is az osztrák határ mellett. A faluban szlovének és németek laktak, ezért minden második nap német nyelvű prédikációt tartottak a templomban.7 A Felsőlendva felé vezető úton találkozott egy fiatal gazdával, akivel próbált szóba elegyedni, de az bizalmatlan volt az idegennel. A világi uraktól semmi jót nem várhattak az itteni szlovének, ezért minden úri kinézetű emberrel bizalmatlanok - vonta le a következtetést Trstenjak.8 Anton Trstenjak 1883. augusztus 16-án délután ért Felsőszölnökre, amely település 1920 óta az osztrák-szlovén-magyar hármashatár szögletében fekszik. Előtte négy olyan falu tartozott a plébániához, amelyek Trianonnal a határ másik oldalára kerültek, és azóta kilenc környező, egykor Vas vármegyei szlovén falu tartozik Ausztriához. Amikor Felsőszölnökről Alsószölnök felé vette a vándor az útját, gyerekek hadával találkozott, akik tehenet őriztek. Jól elbeszélgetett velük, mert azok nem féltek az idegentől. Trstenjak szerint a felsőszölnöki gyerekek illedelmesek, jól neveltek, így a tanító az iskolában könnyen boldogult velük.9 Bocskor József fiatalember hordta szekérrel a postát Felsőszölnök és Szentgotthárd között, vele utazott Trstenjak. Vashidegkútról Szentgotthárdig jó állapotban lévő szekérút vezetett, ám Szent- gotthárdtól délre - a szlovén-magyar nyelvhatáron - „elfogytak” a jó utak, a gyalogösvényeken is kevesen jártak.10 Trstenjak a dombos vidéken szívesebben haladt gyalogszerrel, de a kancsóci protestáns tiszteletes, Berke nem engedte gyalogolni. Lovakat fogatott a hintóba, amelyben az utas „libikókázott és rázkódott” egész úton, dombra fel, dombról le, így sehol sem 6 Trstenjak, 2006. 34. p. 7 Trstenjak, 2006. 39. p. 8 Trstenjak, 2006. 71. p. 9 Trstenjak, 2006. 46. p. 10 Trstenjak, 2006. 58. p. 65
