Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Tilcsik György: Egy "ismeretlen" topográfiai leírás Magyarországról az 1820-as évek elejéről. Michael Kunits műve és Vas vármegyei adatai
Alsó-Ausztriában lévő heiligenkreutzi apátságba. Ugyanakkor számtalan olyan, amúgy a rend története szempontjából érdekes és értékes adatot közöl, amelyek nem vagy csak nagyon áttételesen kapcsolódnak a szentgotthárdi apátsághoz. Az apátok hivatali időszakai szerinti haladó áttekintésből itt és most csupán a két lényeges tényt emelünk ki. Egyrészt a rend 1793-ban vállalta, hogy az akkor Szombathelyen felállított királyi líceum tanári karába saját személyi állományából négy személyt biztosít, vagy erre a célra évente 2000 pengőfrontot fizet, másrészt pedig a Rábán 1813-ban levonult pusztító árvíz következtében teljesen elpusztult csörötneki hidat és malmot, továbbá az erősen megrongálódott szentgotthárdi Rába-hidat és a Lapincs melletti malmot gyorsan újjáépíttette. Áttérve a szentgotthárdi uradalom helyzetének ismertetésére, a leírás német és magyar neveiket is közölve először az uradalomhoz tatozó településeket sorolja fel, mégpedig a lakosság etnikai hovatartozása szerint. A mindösszesen 11.789 katolikus és 117 nem katolikus - utóbbiak között egy izraelita sem akadt - lelket számláló uradalom 28 településéből 11 - közöttük az egyetlen mezőváros Szentgotthárd - német, 10 magyar, hét pedig vend volt, és e települések szerkezetére és nagyságra jellemző módon azokban csupán hét plébánia működött. A Rába és Lapincs összefolyásától nem messze fekvő, 770 lakosú, a hétfői hetivásárok mellett nyolc országos vásárt tartó Szentgotthárd szokott módon történő lokalizálását követő rövid és lényegretörő leírásából értesülhetünk arról, hogy a már említett, 1813-ban lezajlott árvíz pusztításait követően a vármegye támogatásával és Szalay József vármegyei főmérnök irányításával a Lapincsnak új medret készítettek, és így az azóta né- hányszáz lépéssel a városhoz közelebb folyik bele a Rábába, kiküszöbölve ezzel az amúgy jelentős károkat okozó árvizek lehetőségét.65 Ezt követően Kunits lelkes hangon festi le a Rába völgyét, amelyről szóló, remekül sikerült bekezdés a következőképpen kezdődik: „A Rába-völgy egy szép, felettébb kellemes, lapályos völgy, mindkét oldalon termékeny hegyekkel és dombokkal, erdőkkel és szőlőhegyekkel körülvéve, melyek között települések, templomok, falusi házak mutatják magukat, és vidám képet nyújtanak. Itt mindenhol feltűnik a figyelő szemnek a föld megművelése, a rend és az emberek szorgalma. A völgy visszafelé Körmend irányába terjed, és Rábaszentmihályon,66 Gasztonyon, Csákányon (Zackesrdorf),67 Horvátnádalján68 át, szántóföldek és rétek változatos darabjai alatt szép erdőségek mellett kanyarog előre Stájerország felé. Mily csodálatos látvány! Balra a Rába völgyét és jobbra a Lapincs völgyét, amelyek Szentgotthárd előtt összefolynak, látjuk elterülni előttünk, széles [és] nyílt kilátással a szép Stájerországra.”69 Az uradalom szakszerűen folytatott mezei gazdálkodásában - amelyet ekkor Andreas Prindlmayer prior személyesen irányított - kiemelendően fontos szerep jutott az erdőgazdálkodásnak és a bortermelésnek, valamint a szokásos gabonaneműeket, továbbá kukoricát, hajdinát és burgonyát produkáló földművelésen belül a dohánytermesztésnek. A beszámoló szerint a nagyfalvai dohányt tartották a legjobb minőségűnek, és az ott, 65 Kunits, 1824. 188-203. p. 66 Ma: Vasszentmihály. 67 Ma: Csákánydoroszló. 68 Ma: Körmend. 69 Kunits, 1824. 203. p. 52
