Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Kelbert Krisztina: Női terek (?) egy arisztokrata leány, Erdődy Ilona grófnő 1930-as években írt naplóiban
A napló tanúsága szerint a kastély udvara és parkja több más szabadtéri eseménynek is helyet biztosított. így például többször játszott barátnőivel cserkészesdit, valamint kempingezést a parkban. 1934- augusztus 27-én: „Egész nap campingeztünk, ami azt jelenti, hogy negyed 7-kor felkeltünk és fél 10- ig kint voltunk. A reggeli tej (nyers), kenyér, szült szalonnával. Aztán megfőztük az ebédet: gulyás, ami már 9 órakor majdnem kész volt. Rácpörkölt és egy keverék cukorból és őszibaracklekvárból, és ezt megkaramellizáltuk, nagyon jó volt. Uzsonnára a pónikocsival kiutaztunk a fácánosba. Ott tüzet raktunk, nem volt rá szükségünk, csak a hangulat kedvéért. Lefeküdtünk egy takaróra, almát ettünk, amit a tűzben megpirítottunk. Vacsorára sülthús volt, ami olyan kemény volt, mint a cipőtalp, meg nokedli, ami olyan volt mint a rágógumi és kompót. Nagyon vicces volt, szép és szórakoztató.”23 Ilona szintúgy élménydús eseményként rögzítette a bátyjaival történt hóházépítést 1933 decemberében a kastély udvarán. Közel állt hozzá a vépi vizivilág meghódítása is: naplójában említést tesz horgászatról, élete első kifogott haláról, valamint fürdésről és csónakázásról is. A legnagyobb élményt és kihívást azonban a vadregényes erdei terek, mint például a Véphez tartozó Sándorházi erdő és a Fácános jelentette számára, ahol hódolhatott vadászszenvedélyének. A naplókban több mint 15 alkalommal, rendkívül részletesen, szakszavakat használva, szinte eufórikus hangulatban, gyakran rajzokkal illusztrálva ecsetelte, hogy vadászni ment a közeli erdőkbe, általában a család fővadászával, Piroska Pistával. A legnagyobb trófeájáról ekképp számolt be 1934. október 31-én: „Szeptember 23-án életem jelentős napja volt. Az első szarvasom!! I”24 Ilona a kastélyon kívüli lakott, civilizált tereket, azaz a falut kevéssé preferálta, és csupán elvétve említette meg naplójában. Mindössze egy alkalommal írt a falu temetőjében tett látogatásukról, valamint egy nyári napon az 1. világháborús hősi emlékmű felavatásáról, mindkét esetben szűkszavúan és szárazán. A vépi térvizsgálatokból tehát megállapítható, hogy Ilona számára mindenekelőtt a kastélyon kívüli külső, természeti terek voltak fontosak. Ezek, pontosabban az udvar, az istállók, a park, a Fácános, valamint a környező erdők és tavak jelentették számára a szabadságot, a kötöttségektől való mentességet és normanélküliséget, az élményeket, a játékot, az újdonságokkal teli világot, a vitalitást, a mozgás adta örömöket, amelyeket 22 10. kép Erdődy Ilona grófnő a vépi kastély udvarán felépített hóvárban, 1933 (PFL Erdődy cslt. 66/13.) 22 PFL Erdődy cslt. Rn. 35-36. föl. 24 PFL Erdődy cslt. Rn. 38. föl. 486
