Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Katona Attila: "Minden esztendőben örömnap az iskolák megnyitásának a napja". A leányoktatás dilemmái a 20. század elején Szombathelyen
nemcsak szombathelyi szülöttje volt, de a megyeszékhely képviselője is.56 Miként a kultuszállamtitkár, Náray Szabó Sándor (1861-1914) is szoros rokoni kapcsolatokkal rendelkezett a helyiekkel.57 A most vagy soha pillanata érkezett el. Újabb és újabb utak a fővárosba, és újabb szombathelyi látogatások a potentátok részéről.58 A nagy fantáziát nem mutató nőképzés terén egyetlen egy használható alternatív javaslat érkezett a Szombathelyi Nőtisztviselők Egyesületének vezetőjétől, Greisinger Ottóné Kerecsényi Ilonától. Szerinte német mintára kellene a nőképzést megújítani és megnyitni a fiúiskolákat a lányok előtt. Új, modern produktumokkal, valamint iskolatípusokkal előrukkolni, legyen ebben élenjáró a város. Egyszerre kenyérkeresetet adni a nőknek és perspektivikusan átalakítani a hagyományos családot kétkeresős modellé. Ez az állpont leírhatatlan távolságra volt az „Éhen”-i vonulattól, nem is érezték, nem is gondolták, hogy reagálni kellene egy ilyen felvetésre.59 A nőoktatás terén 1912-ben a remény fonalát háromféleképpen szövögették. Nem világos, hogy miért is alakult ki újfent ez a szituáció, de mint korábban láttuk, a párhuzamosan zajló szervezkedés inkább a negatív interferenciát produkált, semmint eredményt. Az állami szerepvállalás legtöbbször hitegetéssel párosult: megígérték a felsőbb leányképzés reformját, az érettségi irányba történő kibővítését, és inkább ezt javasolták, mint egy újabb „tanítónőgyár” beindítását. Igaz, felmerült a szabadkai (ma: Subotica, Szerbia) leányintézmény áttelepítésének gondolata is, de ez csak múló ötletnek bizonyult. Felekezeti síkon két kezdeményezés is elindult. Az egyik az új szombathelyi püspökhöz, Mikes Jánoshoz kapcsolódott, de a római katolikus alapon való próbálkozás nem bizonyult a legígéretesebb konstrukciónak. A másik egy váratlan lehetőségként robbant be: az evangélikus egyházkerület konventje azt mérlegelte, hogy az eddig Kőszegen működő intézményét, a felsőbb leányiskolát a vasi megyeszékhelyre telepíti át.60 Az iskola hírneve egyszerre emelné az iskola és a város presztízsét, a nagyobb érdeklődés pedig jelentősebb anyagi bevételt indukálna. A konvent döntése meglepte magát az evangélikus püspököt, Gyurácz Ferencet is, aki inkább a marasztalás mellett érvelt, de Kőszeg szerény fejlesztési ajánlata egy rossz kaszárnya épület volt, és ez azért őt is elbizonytalanította. Ilyen előzmények után került az 1912 áprilisi szombathelyi közgyűlés elé 56 A Városi Párt 50 képviselője nevében Szabó László javasolta Székely Ferencnek a díszpolgári cím megadá- sát. „Nem is szavak, de intézmények, alkotások beszélnek az ő munkásságáról. És azért nemcsak ez a képviselőtestület, de a város egész polgársága mélységes hálával van eltelve Székely Ferenc dr. iránt.” Horváth Kálmán a Polgári Párt nevében azzal egészítette ki, hogy a város kereskedői, iparosai is így gondolják, demokratikus szellemű, aki küzd az arisztokrata kurzus ellen. A közgyűlés elfogadja a tanácsnak a határozatát, az egyik utca az ő nevét viseli.,A város fejlesztésében és művelődési színvonalának emelése körül, de különösen a kőszínház államsegélyének kieszközlése, a községi közigazgatási tanfolyam és intemátusának Szombathelyen meghagyása és a m. kir. főreáliskolának felállítása körül kifejtett eredménydús munkálkodásáért és nevezetesen az új házak községi pótadó_ mentességének vitás kérdésében” elért eredményeiért kapta meg a díszpolgárságot. VaML Szvk. Kjkv. 189/1912. 11 Náray Szabó Jenő törvényszéki bíró unokaöccse volt, aki húsvétkor itt járt a városban. Náray Szabó Sándor kultuszminiszteri államtitkár Szombathelyen. = Vvm., 1912. ápr. 10. 1. p.; VaML Szvk. Kjkv. 103/1913.; Náray-Szabó üdvözlése. = Vasmegyei Napló - Szombathelyi Friss Újság, 1912. febr. 16. 2. p. 58 Küldöttségek a minisztériumokban = Vvm., 1912. márc. 16. 1. p. 59 A tanárnő megemlítette, hogy a magángimnáziumban kilenc érettségizett közül hétnek sikerült új szakmát, állást találnia. „A régi jó idő meghalt, sem rózsavizes mosdatás, sem éterinjekció föl nem támaszthatja. ... Ne tessék hinni, hogy ezt a magyar temperamentum nem bírná el!” G. K. I.: Egy szó a leányiskolák ügyében. = Vvm., 1912. márc. 3. 1. p. 60 A kőszegi felsőbb leányiskola munkájában 17 tanerő és 126 tanuló vett részt, akikből 86-an nem helybeliek voltak. Evangélikus iskoláink. = Harangszó, 1912. júl. 21. 237. p. 468
