Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Melega Miklós: A női szerzetesrendek megtelepedése Szombathelyen a dualizmus korában
A nővérek aktívan bekapcsolódtak a város hitéletébe és saját lelki programjaikkal gazdagították a helyi katolikus lakosság vallásos életét. így például 1907 májusában a kármelita vértanú apácák ünnepe alkalmából szerveztek háromnapos lelkigyakorlatot (triduumot), szentbeszédek tartására meghívott atyák vezetésével. Az évek során skapuláré ünnepet, és számos egyéb, a világi hívek számára is nyilvános rendezvényeket tartottak még.101 KITEKINTÉS Az első szombathelyi apácazárda és iskola széleskörű társadalmi összefogás nyomán, a helyi katolikus társadalom igényeinek és erejének megnyilvánulásaként, több évtizedes erőfeszítések eredményeként jött létre. A városvezetés erkölcsi és némi anyagi támogatásban is részesítette az ügyet, ugyanakkor az egész vállalkozás sikeressége alapvetően a püspökségen múlott. A szükséges pénzalap összegyűjtése és a megtelepülés lebonyolítása - különösen a domonkosok esetében - kifejezetten az egyházmegye érdeme volt. Az apácák szombathelyi megjelenése minden bizonnyal összefüggésben állt a 19-20. század fordulóján országos szinten tapasztalható katolikus ébredéssel, amely az egyház társadalmi aktivitásának felerősödésében, hitbuzgalmi szervezetek, egyesületek alakulásában is testet öltött. A női szerzetesrendek szombathelyi megtelepedése e megújulási folyamat egyik láncszemeként, helyi megnyilvánulási formájaként is értelmezhető.102 A zárdák létrejötte a város hitéletében jelentős fejlődést hozott, a helyi katolikus többség számára új lelki impulzusokat adott. Az apácákat ugyanakkor sajátos, az átlagember számára nehezen érthető életmódjukkal is összefüggésben a liberális, vallásellenes körök részéről támadások, rágalmak is érték. Az „apácák terrorizálnak” címmel 1911- ben jelent meg egy tudósítás a liberális Vasvármegyében, miszerint az apácák buktatással való fenyegetéssel kényszerítettek egy leányt az internátusba. A cikk szerzője szerint az iskolában nem egyszerűen oktatási tevékenység, hanem valójában apácaképzés, utánpótlásnevelés zajlott. Az ügyben érintett szülők ugyanakkor később cáfolták a lap értesüléseit.103 1911-ben a hangzatos „A zárda titka” cím alatt a helyi liberális, illetve szociáldemokrata lapokban megjelent írások arról cikkeztek, hogy állítólag több domonkos apáca is szeretőt tartott, és ez állt a hátterében egyikük kilépésének és többek áthelyezésének. A helyi katolikus orgánum ugyanakkor cáfolta az értesüléseket és szokásos áthelyezésnek minősítette az esetet, amit egyszerűen csak felkapott a szenzációéhes sajtó. Ugyanebben az évben a Vasvármegye a kármeliták háza tájáról is egy gyanúsnak ítélt esetet szellőztetett meg. Konkrét vádakat ugyan nem fogalmaztak meg, de felettébb furcsának minősítették, hogy egy apáca távozott, az összes többit pedig áthelyezték. „Vajon mi történhetett?” - tették fel a költői kérdést, azt sejtetve, hogy valami titok, bűn lappang a szerzetesek esetében amúgy gyakorta megtörténő áthelyzés háttérben.104 101 SZEL AC 1591/1907.; Skapuláré ünnep a kálvárián. = SZÚ, 1906. júl. 15. 6. p.; A kármelita apácák. = SZÚ, 1911. okt. 8. 6. p. 102 Pál Ferenc: Adalékok Prohászka Ottokár és a Szombathelyi Egyházmegye kapcsolatához. In: Prohászka tanulmányok, 2009-2012. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2012. 175-176. p. 103 Az apácák terrorizálnak. = SZÚ, 1911. máj. 21.8. p.; Az apácák terrorizálnak. = Vvm., 1911. máj. 18. 3. p. 104 A zárda titka. = SZÚ, 1911. okt. 15. 3-4. p.; A karmelitákat áthelyezték. Mi történt a zárdában? = Vvm., 1911. okt. 1. 6. p. 456
