Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Melega Miklós: A női szerzetesrendek megtelepedése Szombathelyen a dualizmus korában
majd fizetni a törlesztó'részleteket. „Én az isteni gondviselés működését jobban ismerem, mint talán bárki más, és benn való hitemben meg nem ingat semmiféle kislelküség, és tisztán emberi számítás.”91 - zárta higgadt hangvételű válaszlevelét. A tartományfőnök tehát teljesen „egy húron pendült az apácákkal”, azonos gondolkodásmód és mentalitás jellemezte ó'ket. Amíg azonban a gondviselésre való hagyatkozás egy kolduló rend tagjaként szocializálódott szerzetesnek magától értetődőnek számított, az egyházmegye vezetéséért felelős, a kérdéseket gyakorlatiasabb, racionálisabb oldalról megközelítő püspök számára ez a mentalitás már nehezebben volt akceptálható. A püspök aggodalmai - a későbbi történések tükrében - csak részben bizonyultak megalapozottnak, mert igaz ugyan, hogy az apácáknak az elkövetkezendő években igen sokat kellett dolgozniuk az adósság sikeres törlesztése érdekében, és ezért még a napirendjüket is annyira át kellett szervezniük, hogy mindez már-már a lelki életük rovására ment, ugyanakkor áldozatuk nem volt hiábavaló, mert az alapítás sikeresnek bizonyult, és a rend sikeresen gyökeret vert a városban.92 ÜNNEP- ES HÉTKÖZNAPOK A KARMELITA KOLOSTORBAN Az apácák ünnepélyes bevonulására 1906. június 10-én került sor, a domonkos apácákéhoz hasonló liturgiái rendben. A kiindulási pont ebben az esetben is a vasútállomás épülete volt, majd a székesegyházban bemutatott ünnepi misét követően az összegyűlt több száz fős tömeg körmenetben vonult a zárdáig, ahol megtörtént az épület felszentelése.93 A bevonulás után az alapítást kezdeményező Walterskirchen bárónő lett a házfőnök, aki saját hozományát is a ház építésére ajánlotta fel, és rajta kívül Terézia Böhnlein, Margareta Feszti, Aloysia Soós és egy újoncjelölt, Busa Erzsébet költözött a zárdába.94 1907 végére az új belépőkkel együtt megduplázódott, nyolcra nőtt az apácák száma, majd a következő évben ez tovább emelkedett 10 főre. A rendi szabályok szerint a kolostorban élő nővérek létszáma nem lehetett több mint 21. Az újonnan belépők mindegyike magyar nemzetiségű volt. A novíciák az újoncév letelte után egyszerű fogadalmat tehettek, majd amennyiben ez megtörtént, további 3 év következett, mielőtt sor kerülhetett volna az ünnepélyes örökfogadalomra.95 Az egyik legszigorúbb szerzetnek számító kármeliták a kolduló rendek közé tartoztak. A kötött napirendhez igazodva, puritán körülmények között, visszavonultan élő nővérek számára a könyöradományok gyűjtése sem számított egyszerű feladatnak, mert az apácák nem hagyhatták el a zárdát, szabad levegőre is csak a rendház körülkerített udvarára léphettek ki.96 A klauzúrába a nővéreken kívül - külön püspöki engedély alapján - csak a gyóntató papok, a háziorvos, a házicselédek és javítómunkások, vagy a királyi család tagjai tehették be a lábukat. Az apácák igen kicsi, minden kényelmet nélkülöző cellákban laktak. Az 1906-ban átadott rendház rövid leírását a helyi sajtó közölte, SZEL AC 3400-1/1908. (2346-2347/1907.) Uo. A kármeliták bevonulása. = SZÚ, 1906. jún. 3. 6. p., jún. 10. 7. p., jún. 17. 2. p. 92 93 94 SZEL AC 3400-1/1908. (2128/1906.) 95 SZEL AC 2470-2471/1906., 1355/1907., 1680/1907., ,3400-1/1908. (2768/1906., 2346-2347/1907.); SZEL Kárm rendh. ír.; Beöltözés a karmelitáknál. = SZÚ, 1906. aug. 12. 6. p. 96 SZEL Kárm. rendh. ir.; SZEL AC 3400-1/1908. (4429/1904.); Kármelita apáczák intézményének rövid ismertetése. = SZÚ, 1905. júl. 16. 1-2., júl. 25. 1-4- p. 454
