Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Söptei Imre: A közösség szolgálatában. A Kőszegi Evangélikus Nőegylet története, 1864-1949
ennek voltak hagyományai, hiszen az óvoda is majd 1 évtizeden keresztül azért nem jöhetett létre, mert a plébános csak katolikus gyermekek nevelését akarta támogatni.20 Ennek megfelelően, 1866-ban a katolikusok is összehívták saját potenciális híveiket, és megalkották a jól láthatóan az elkülönülés szándékával katolikusnak nevezett nőegyesületet, jelentős előnnyel indulhattak, hiszen azonkívül, hogy a város lakosságának ekkor már csaknem 2/3 része vallotta katolikusnak magát, főnemesi, sőt uralkodóházi patronátusokat is maguk mellé tudtak állítani.21 Ez az esemény ideológiai és anyagi szempontból is szűkítette az első egyesület tevékenységét, hiszen ezek után már a szóbeszéd mellett a félhivatalosnak számító sajtó is elkönyvelte, ők csak evangélikusok lehetnek.22 Más kérdés, hogy ez ellen azután nem is tiltakoztak, elfogadták ilyen besorolásukat, még úgy is, hogy történetük túlnyomó részében független egyesületként dolgoztak. Az 1937-ben módosított alapszabályokban utalnak csak arra, hogy a kőszegi evangélikus egyházközség „... felügyelete s oltalma alatt ...”23 állnak. Mindezek ellenére sem elnevezésüket, sem pedig eredetileg vállalt céljaikat nem változtatták meg. Az 1888-ban nagy természeti károkat szenvedett város 52 evangélikus, 45 katolikus és három izraelita lakóját részesítették támogatásban. A későbbiekben sem tagadták meg eredeti szándékaikat, hiszen az 1920-as években a városi szegényházban elhelyezett rászoruló evangélikusok havi segélyét 2-ről 3 koronára, míg katolikusokét 1 -ről 2 koronára emelték. Az 1919-ben nyitott jegyzőkönyvi kötetük első oldalát még a magyar nyelvű, de a jótékony nőkoszorú elnevezést hordozó pecséttel jelölték. Ezen, minden alapszabályi változtatás nélkül 1927. augusztus 17-én módosítottak, és új pecsétnyomót készíttettek, a következő szöveggel: „Kőszegi ágjgostai] /hitvallású] evangjélikus] jótékony nőegylet”. A megokolásban az szerepelt, hogy a korábbi pecsét még a „közös nőegyesület” időszakából származott, amelyet a hatóságok többször kritizáltak.24 Sajnos, nem sikerült kideríteni, hogy melyik közös időszakról van szó, az 1860-as évekről, vagy az 1920-as évek elejéről, amikor a hatóságok egy emyőszervezetet tettek föléjük, „Kőszegi Keresztény Nőegylet” néven. Lényegében ugyanezen névvel újították meg pecsétjüket 1945 után is, kiegészítve a Luther-rózsával. Az 1900-as évek elejétől „Kőszegi Evangélikus Nőegylet”-nek titulálták magukat, amely elnevezést a már említett, 1937. évi alapszabályban véglegesítettek.25 MŰKÖDÉS KÖZBEN Már az első években kialakult mind a segélyezés mind a támogatások gyűjtésének olyan gyakorlata, amelynek köszönhetően aztán az egyesület évtizedeken keresztül olajozott gépezetként működött. 20 Söptei Imre: Kőszeg szabad királyi város törvényhatóságának utolsó évei, 1865-1876. In: Kőszeg 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Szerk. Bariska István, Söptei Imre. Kőszeg, 2000. (továbbiakban: Söptei, 2000.) 269-270., 272-273. p. 21 Söptei, 2000. 270. p. 22 Nyilvános köszönet. = KésV, 1881. júl. 10. 4. p. 23 VaML KFL Kőszeg Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok, (továbbiakban: Pm. ir.) 1401/1938. 24 KEEL KEN ir. Jkv., 1927. augusztus 27. 25 VaML KFL Pm. ir. 1401/1938. 427
