Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
két, illetőleg szándékosan olyan helyzetet teremtettek, hogy az újszülöttek halála bekövetkezzen, ezért a vád mind a hét per során a halálbüntetés kimondását indítványozta. Ugyanakkor a hét közül csupán három - névszerint Kónya Julianna, Prépost Éva és Gazsi Éva - per során találta a törvényszék bizonyítottnak a csecsemőgyilkosság vádját, közülük azonban egyedül a visszaeső Kónya Juliannát ítélte halálra Szombathely város büntetőbírósága. Az ennek nyomán „automatikusan” a Királyi Kúriára került ügyben, a Királyi Tábla jóváhagyta az elsőfokú ítéletet, a Hétszemélyes Tábla ellenben megkegyelmezett a leánynak, és az ítélethirdetéstől számított 6 évi, láncon és szigorú őrizet alatt, heti 2 napi böjttel nehezített, a szegedi börtönben letöltendő börtönbüntetésre, és félévenként 25 korbácsütésre ítélte. Prépost Éva az ítélethirdetéstől számított 2 évi, Gazsi Éva pedig 2,5 évi közmunkával és heti 2 napi böjttel nehezített börtönt, valamint előbbi negyedévente 25, utóbbi hathavonta 30 korbácsütést kapott. Ezek után több mint feltűnő, hogy a további négy eset közül abban a háromban, amelyben bizonyítottság hiányában nem állt meg a csecsemőgyilkosság vádja, más okok - így a terhesség eltitkolása, az újszülött holttestének elrejtése, búja, feslett életmód stb. - miatt Szabó Annát 3 hónap, Németh Máriát és Szalai Erzsébetet azonban 2-2 évi, utóbbi kettőt ráadásul közmunkával és heti 2 napi böjttel nehezített börtönre ítélték. Utóbbi két esetben az ítélet tartalmazta, hogy az érintett nők rendszeres megkorbácsolás csak azért maradt el, mert testi és fizikai állapotuk nem tette azt lehetővé. A hatodik, Czelinger Anna elleni per során - amikor is kiderült, hogy a vádlott életképtelen, koraszülött gyermeket hozott világra - végül a leányt feslett életmódja, és újszülött gyermeke holttestének több napig történt rejtegetése miatt szülőhelyére, Keszthelyre toloncolták vissza. Megemlítendő, hogy a legkésőbbi, Szalai Erzsébet elleni perében a városi büntetőtörvényszéken megszületett ítélet eleve előírta, hogy a pert felsőbb átvizsgálásra fel kell terjeszteni Királyi Táblára, amely bírói fórum döntése azután minden pontjában helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Mindezek figyelembevételével elmondható, hogy a hét per során a bizonyítottak látott bűncselekmények és az azokért kiszabott ítéletek nem álltak összhangban egymással. Gondoljunk arra, hogy Prépost Éva vagy Gazsi Éva - akik ellen bebizonyosodott a csecsemőgyilkosság vádja - 2, illetőleg 2,5 év börtönbüntetés kapott, ugyanakkor Németh Máriát és Szalai Erzsébetet - akik esetében viszont nem volt igazolható, hogy megölték gyermeküket - lényegében más, súlyukat tekintve jóval enyhébb cselekmények (terhesség eltitkolása, parázna életmód, a halvaszületett csecsemő holttestének elrejtése) hasonlóképpen 2-2 év börtönre ítélték. Az eltérő ítélkezés igazán látványos bizonyítéka pedig az, hogy Szalai Anna, aki nagyon is gyanús körülmények között hozta világra második gyermekét, és aki a ellen kissé jóhiszemű - vagy megvesztegetett? - szemtanúk vallomása alapján végül ejtették a gyermekgyilkosság vádját, és valamilyen okból nem vetették szemére buja és parázna életvitelét, mindössze 3 hónapi börtönbüntetést kapott. Végigtekintve az 19. első felében Szombathely Város Büntetőbírósága előtt lezajlott csecsemőgyilkossági pereken, a vádlottak per előtt és az ellenük folytatott eljárás során tanúsított magatartásán, összességében megállapítható, hogy nincsenek szignifikáns különbségek a 19., a 20. vagy éppen 21. században csecsemőgyilkosságra vetemedő anyák gondolkodásmódja, viselkedése és módszerei között. 420
