Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
Iáit helyet - előtt felperesként Czédler Imre városi főügyész járt el, míg a védelem feladatait - jóllehet névszerint nem említették, minden valószínűség szerint - az alügyész, Márkus István látta el. Az per a vád ismertetésével kezdődött. Czédler Imre gyorsan a lényegre térve azzal vádolta meg Szalai Erzsébetet, hogy miután isteni és világi törvények figyelmen kívül hagyásával buja életmódot folytatva, hajadon létére harmadik alkalommal is teherbe esett, ezen állapotát eltitkolta, és 1845. március 24-én „... előre szándékosan kebelében gonoszát forralva ... akutomban és csalárd módon .. .”208 megszülte gyermekét, majd „... azt tüstént életétől megfosztani s elrejteni, és így magát ön gyermekének gyilkosává tenni nem irtózott."209 A városi főügyész az általa elmondottak igazolására benyújtotta Szalai Erzsébet két szóbeli vallomását, Gergyán Pál, valamint Csacsinovics István, Magyar János és Magyar Jánosné Bodovics Erzsébet, illetőleg Kovács Miksa és Balogh József tanúvallomásait, Hinrichs Vilmos, valamint Fischer Ferenc szakvéleményeit, nem különben a vádlott születési anyakönyvi kivonatát, majd azt indítványozta, hogy a bíróság Szalai Erzsébetet mint gyermekgyilkost, az 1723:11. törvénycikkely alapján ítélje fejvesztésre.210 Ezután a vádlott illetőleg a tanúk vallomásait felolvasták, majd pedig szembesítették őket. Ennek során mind Szalai Erzsébet, mind pedig a tanúként kihallgatott személyek teljes egészében fenntartották és megerősítették vallomásukat.211 Végül az orvosi szakvélemény tartalmát is nyilvánosságra hozták,212 amelynek megtörténte után a védelem kapott szót. Tekintettel Szalai Erzsébet helyzetére, és a saját, illetőleg a tanúk vallomásainak őt egyértelműen terhelő mivoltára, a védelem érdekes taktikához folyamodott, amikor a leány szegénységének, kiszolgáltatottságának és sanyarú helyzetének exponálásával igyekezett tettének súlyát mérsékelni. Ennek részeként arra hivatkozott, hogy a jobb anyagi állapotban lévő nők - akikben neveltetésüknél fogva több a szemérem, még ha nem is élnek házasságban - soha vagy csak rendkívül ritkán vetemednek arra, hogy csecsemőjüket megöljék, amely tény egyértelműen azt bizonyítja, hogy az ilyen bűncselekmények elsőszámú kiváltó oka a szegénység. Ebből pedig - folytatódott az okfejtés - Szalai Erzsébetnek, aki amellett, hogy kénytelen több idegen személlyel közös szobában lakni, két kiskorú gyermekét sem képes eltartani, így azokat idegen személyek nevelik, bőven kijutott.213 Ennek következtében pedig egyáltalán nem csodálható, hogy a leány „... a nővé tétel hitetésével is elcsábítva, azonban rútul megcsalva egy éretlen kisdedet bűnének és megsértett szemérmének keserű érzetében elemésztett. ”214 20s VaML Szvkt. TBp. SzE Pir. Perjegyzőkönyv, (továbbiakban: Pjkv.) Szombathely, 1845. június 4209 VaML Szvkt. TBp. SzE Pir. Pjkv. Szombathely, 1845. június 4. 210 Uo. 211 VaML Szvkt. TBp. SzE Pir. Pm. „A”. Szalai Erzsébet vallomása. Szombathely, 1845. március 30., „B”. Szalai Erzsébet vallomása. Szombathely, 1845. június 2., „C”. Gergyán Pál tanúvallomása. Szombathely, 1845. június 3., „D”. Csacsinovics István, Magyar János és Magyar Jánosné Bodovics Erzsébet tanúvallomása. Szombathely, 1845. június 3., „E”. Kovács Miska és Balogh József tanúvallomása. Szombathely, 1845. június 4. 212 VaML Szvkt. TBp. SzE Pir. Pm. „F”. Hinrichs Vilmos szakvéleménye. Szombathely, 1845. április 7. 213 VaML Szvkt. TBp. SzE Pir. Pjkv. Szombathely, 1845. június 4214 Uo. 414
