Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
Imre azt indítványozta, hogy Szombathely Város Büntetőtörvényszéke Kónya Juliannát- börtönbeli tartásának megtérítésén túl - az 1723:11. törvénycikkely, valamint a Praxix Criminalis 2. része 66. cikkelye alapján és az utóbbiban megnevezett kínzások, többek között kezeinek levágása után hóhér által végrehajtandó fejvesztésre ítélje.62 A vád nevében az alügyész a bírság elé terjesztette a leány szóbeli vallomását, Kleppl János sebészorvos és Josef Bader, a Cs. kir. 48. gyalogezred tábori orvos közös szakvéleményét, valamint a Kónya Julia elleni korábbi per legfontosabb irataiból készített összeállítást, és kérte azok meghitelesítését.63 A beterjesztett iratokat felolvasták, majd az érintettek megerősíthették, vagy kiegészíthették azokat. Kónya Julianna három ponton kiigazította eredeti vallomását. Egyrészt elmondta, hogy miután az árnyékszékből kiemelt holttestet megmosta, ő tépte el a köldökzsinórt, illetőleg, hogy a szülés után szalmával megtisztította az árnyékszéket, másrészt pedig - vélhetőleg a védője instrukciójára - annyiban módosította az általa elmondottakat, hogy az árnyékre való elmenetele előtt nem gondolta, hogy hamarosan szülni fog, és nem azért ment oda, hogy születendő gyerekét megölje.64 Kleppl és a tábori orvos nem módosítottak az általuk kiadott szakvéleményen, de a bíróság kérésre elmondták, hogy a csecsemő holttestnek felboncolása után miként állapították meg, hogy a kicsi élve születetett, illetőleg megerősítették, hogy amikor a vizsgálatot végezték, a köldökzsinór már átvágott vagy elszakított állapotban volt, és azon friss vérnyomokat láttak.65 „A? emberi természetnek véleszületett főbb tulajdonsága a gyarlósága, a határt nem esmé- rő gyengeség."66 - kezdte védőbeszédét Ritter József, és először e gondolatkört kibontva, valamint az ember esendő, gyarló és a megpróbáltatások alkalmával gyakran nem elég erősnek bizonyuló természetére hivatkozva, többek között így igyekezett Kónya Julianna tettét menteni: „... ezen szegény felebarátunknak a test kévánságainak meggyőzésében való gyengesége előbbi esetein esméretes lévén, mégis a tömlőében oly helyre tétetettt, ahol a férfiúi nemnek közel volta miatt már hervardott szüzességének újabb hajótörést szenvedni kéntelenét[t] etett.”67 Ezt követen a városi ügyész a leány félelmével és szemérmességével magyarázta, hogy terhességét eltitkolta, megszült gyermekét pedig az árnyékszékbe dobta, majd pedig Ritter József - miután tudta, hogy ezek az érvek önmagukban nem hatják meg a bírákat- azt igyekezett bizonyítani, hogy a Kónya Julianna gyermeke - annak következtében, hogy anyját fejés közben az egyik tehén oldalba rúgta - halva született. Ennek igazolásául arra hivatkozott, hogy a csecsemő semmiféle életjelt nem adott, azaz nem sírt fel, és nem is nyöszörgött. Ritter röviden kitért a Kónya Julia elleni korábbi perre is, és kijelentette, hogy akkori eljárás során nem bizonyosodott be a leány bűnössége. Összefoglalásként pedig kijelentette, hogy a Kónya Julianna elleni vádak ezúttal sem igazolódtak be, és kérte a törvényszéktől, hogy a leányt a csecsemőgyilkosság vádja alól mentse fel. 62 Uo. 63 Uo. 64 VaML Szvkt. TBp. KJ Pír. Pm. „A”. Kónya Julianna vallomása. Szombathely, 1815. május 8. 65 VaML Szvkt. TBp. KJ Pír. Pm. „B”. Kleppl József szakvéleménye. Szombathely, 1815. május 19. 66 VaML Szvkt. TBp. KJ Pir. Pjkv. Szombathely, 1815. július 10. 67 Uo. 383
