Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
Hajdú Lajos kutatásaiból és országos Összesítő' adataiból tudjuk, hogy az 1780-as évektől Magyarországon már nem járt automatikusan halálos ítélet gyermekülését, és összehasonlító vizsgálatainak egyik szembetűnő tanulsága, hogy 18. század utolsó 2 évtizedében a magyarországi bíróságok (megyei törvényszékek, városi bíróságok, úriszékek) rendkívül szélsőséges ítéleteket - így a megkorbácsolástól kezdve a néhány hónapi börtönön át a lefejezésig - hoztak az ilyen perekben. Ugyancsak jellemző volt a vád bizonyításnak sokfélesége, valamint az is, hogy amennyiben nem sikerül valamely leányra rábizonyítani a gyermekölés szándékát, akkor paráznaságért vagy a terhesség eltitkolásáért ítélték börtönre és/vagy korbácsütésekre, illetőleg ostorcsapásokra. Hajdú Lajos még egy igen fontos tényre világított rá, nevezetesen arra, hogy a korszákban a csecsemőgyilkosság miatt indított perekben a bíróságok szinte soha nem keresték és idézték maguk elé a partnert, vagyis azt a személyt, akitől a hajadon leány teherbe esett.13 CSECSEMŐGYILKOSSÁGI PEREK SZOMBATHELYEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Meglepő tény, hogy a nagyszámú kriminalisztikai, büntetőjogi és jogtörténeti munka mellett mindeddig viszonylag kevés olyan, célirányos társadalom- vagy mentalitástörténeti vizsgálat történt, vagy legalábbis ezek eredményeit közreadó publikáció látott napvilágot, amelyek valamely településen - e tekintetben a forrásadottságok miatt nyilvánvalóan elsősorban a városok és mezővárosok jöhetnek szóba - egy viszonylag hosszabb időszak alatt elkövetett csecsemőgyilkosság feltárására és elemzésére vállalkozott volna. Ezek sorában megemlítendő egyrészt Pakó Lászlónak a Kolozsvár (ma: Cluj-Napoca, Románia) város bírósága előtt a lő. század utolsó évtizedében tárgyalt öt csecsemőgyilkossági pert - amelyek érdekessége, hogy egyik esetben sem született halálos ítélet - elemző, 2005-ben a Korunk című folyóiratban közölt írása,14 másrészt pedig Kovács József László 2007-ben a Soproni Szemlében megjelent publikációja, amely az 1667 és 1673 között megtörtént és egy soproni polgár, Hans Givizer házi krónikájában „megörökített” öt újszülött-gyilkossági esetet mutat be, amelyek mindegyike a vádlott lefejezésével zárult.15 Megemlítendő, hogy Sopron e tekintetben jó helyzetben van, mivel Winkler Elemér 1923 októbere és 1924 januárja között a Soproni Hírlapban 23 cikket publikált, amelyek anyaga 1924-ben egy kötetben is napvilágot látott.16 E kötet nem kevesebb, mint 14, a 17-18. században lezajlott csecsemőgyilkossági per - amelyek közül nyolcban született halálos ítélet - hátterét és eseményeit mutatja be,17 és e perek mindegyike Szabó Jenő 1987-ben kiadott munkájában is „visszaköszön”.18 E nem túlságosan bőséges számú publikációhoz csatlakozik az alább következő vizsgálat, amely a 19. század első felében, évszám szerint egészen pontosan 1814 és 1845 között Szombathely privilegizált püspöki mezőváros törvényszéke előtt tárgyalt csecsemőgyilkossági perének hátterét, eseményeit, szereplőit és tanulságait igyekszik felvázolni. Hí ^ H4 13 Hajdú, 1985. 258-262. p. 14 Pakó, 2005. 84-93. p. 15 Kovács J„ 2007. 335-343. p. 16 Kovács]., 2007. 342. p. Winkler Elemér: Bűnök és büntetések a régi Sopronban. Sopron, 1924- 137 p. 18 Szabó Jenő: Öt évszázad fekete krónikája. Soproni pitaval. Győr, 1987. 90-97. p. (Műhely könyvek) 372
