Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
- a kereszténység elterjedését és a feudális államszervezet kialakulását követően az európai jogfelfogás alapján a rokongyilkosság egyik fajtájának, és így nem egyszerű emberölésnek, hanem az emberölés minősített esetének tartották, így annak elkövetőit a közönséges gyilkosságnál súlyosabb, olykor kíméletlen és könyörtelen büntetésekkel sújtották.2 Lényegében hasonlóan alakult a magyarországi joggyakorlat is. Itt is most eltekintve az előzmények akár csak vázlatos ismertetésétől, annyit mindeneképpen fontos és érdemes megemlíteni, hogy a Hármaskönyv II. része 43. címének 5. §-a a következőket tartalmazza: „... hogy az asszonyok és nők ellen is abban az esetben, ha közülök valamelyik a férjét vagy szülőjét avagy saját magzatait gonoszul megöli vagy megöleti (mivelhogy ez hűtlenség vétkének számába esik) éppen mint a férfiak ellen, főbenjáró ítéletet kell hozni és kimondani.”3 Ez tehát azt jelentette, hogy a csecsemőgyilkosságot elkövető vagy arra felbujtó anyákra - miután e tettük a hűtlenség vétkének körébe tartozott4 - amellett, hogy ingó- és ingatlan vagyonukat a király még életükben eladományozhatta, halálos ítélet várt.5 Ezzel teljesen egybecsengő módon szabályozta a kérdést az 1625:6 törvénycikkely, hiszen annak 1. §-a az anya-, a feleség- és a gyermekgyilkosokkal, valamint a többne- jűségben élőkkel kapcsolatosan elírta, hogy .az ilyeneket az illetékes helybeli hatóságok azonnal elfogassák és törvényes eljárás megtartása mellett, a kellő büntetéssel sújtsák.”6 Ez utóbbi - mármint a kellő büntetés - azt jelentette, hogy miután az említett bűncselekmények a hűtlenség bűnének körébe tartoztak, annak elkövetőire az annak megfelelő büntetést várt. Megjegyzendő, hogy a törvénycikkely 2. §-a kimondta, hogy a szóbanforgó bűncselekmények megítélésénél „A nemesi előjogok mit sem használhatnak. ”7 5 évvel később, az 1630:40. törvénycikkely pontosította az 1625:6. törvénycikkelyt, mégpedig azzal a hozzáfűzéssel, hogy az ott felsorolt bűncselekmények esetében nem elegendő az egyszerű gyanúsítás, hanem csak megfelelő vizsgálat alapján lehet a megvádolt személyekkel szemben eljárni.8 Nem sok változást hozott a kérdésben az, hogy amikor csaknem 100 esztendővel később az addig a hűtlenség közé sorolt bűntettek közül a magyar országgyűlés kiemelte a valóban ebbe a fogalomkörbe tartozó, az egészből csupán jelentéktelen hányadot kitevő cselekményt, míg a többit a hatalmaskodás körébe utalta, a gyermekgyilkosság természetesen az utóbbi csoportba került, és arról az 1723. évi 11. törvénycikkely 1. és 7. §-ai a következőket tartalmazták: „... az atyagyilkosokat, anyagyilkosokat, férjgyilkosokat, feleséggyilkosokat és gyermekgyilkosokat ... a vérrokonság közelségének fokozatához ■ ■ ■ képest súlyosbítással kimondandó főbenjáró büntetés alá kell vetni."9 2 Gilányi Eszter: Női bűnök. A magzatelhajtás, a gyermekülés és a gyermekkitétel büntetőjogi szabályozá- sának áttekintése. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Publica. 24- Miskolc, 2006. (továbbiakban: Gilányi, 2006.) 87. p.; Raskó, 1978. 96-101. p. 3 Magyar Törvénytár. Werbőczy István hármaskönyve (továbbiakban: MTT, HK.). Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1897. 307. p. 4 A vérrokon személy megölését az 1462:2. törvénycikkely. 5. §-a sorolta a hűtlenség bűncselekményének fogalomkörébe, és ezt az 1495:4- 5. §-a fenntartotta. Magyar Törvénytár. 1000-1526. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1899. 341-, 567. p. 5 Erre vonatkozóan lásd a Hármaskönyv I. része 14- cím bevezető részét és 5. §-át. MTT, HK. 77. p. 6 Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1900. (továbbiakban: MTT, 1608-1657.) 243. p. 7 Uo. 8 MTT, 1608-1657. 301. p. 9 Magyar Törvénytár. 1657-1740. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1900. 575. p. 370
