Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Katona Attila: Huszárrohamok a dualizmuskori Szombathelyen
és az egyikük kicsit oldalba lökte Bauert, mire az goromba szóváltásba keveredett vele. Az arcátlan, pimasz feleselés Szina István huszárt úgy felbőszítette, hogy egy üveg literes palackot vágott a falnak. A beszaladó főpincér, Pápay Károly egyből követelte a palack árának megtérítését, mire az indulatos vitéz kardot rántott, és ekkor a főpincér a sön- tésbe menekült. A huszárok követték társuk példáját és fegyvert ragadtak. Leütötték a lámpát és nekirontottak a mulatók tömegének, a békés jelenlévőknek. A helyi társadalom alsóbb osztályait reprezentálókat minden ok nélkül kaszabolni kezdték. Más zsurnaliszta tudni vélte, hogy ezt a kiprovokált helyzetet Bauer Antal tudatos ügyességgel készítette elő. Evekkel korábban ugyanis egy hasonló szituációban úgy eltángálták a katonák a szabólegényt, hogy 6 hétig nyomta az ágyat. Életének e legkeserűbb emlékét bosszúval kívánta feledtetni, és ezért gyűlölte a katonákat annyira, hogy inkább kész volt 1 hétig munka nélkül élni és koplalni, mint egy katonai raktárban neki felajánlott alsegédi állást elfogadni. Ugyanakkor elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg a hadseregeket el nem törlik, és amíg e pacifista vágya nem teljesül, addig a bosszúnak szentelte életét. Vízkereszt lett a beteljesülés napja, és a Zöldfában kedvezőnek mutatkoztak az erőviszonyok. Ötször több civil mulatott, mint huszár, így célszerűnek vélte, ha felhecceli a katonákat, majd ellátják bajukat. Ravaszul azt eszelte ki, hogy a szóváltás révén válogatott szidalmakkal illeti huszárokat, és „szellemröppentyűit” szárnya is bocsátotta. Azok célba is találtak és sebeztek rendesen. Különösen elevennek tűntek Bauer azon a kifejezései, amelyekben a huszárokat „bandások”-nak és „kutyamosók”-nak nevezte. A kaszárnyában a szokottnál idétlenebb rekrutára használták az előbbit, míg a tisztiszolgákra, a csicskára az utóbbit, utalva arra, hogy gazdáik ebeit is nekik kellett mosni. Bednarik József közhuszár kikérte magának a hencegő szabólegény szavait, és előre figyelmeztette tevékenysége feladására, „... mert különben baj lesz-'”32 Ezután előrántotta a kardját, majd nekitámadt a Bauernek, aki „vitézül” meghátrált, majd a többi civil közé vegyült. E jelenetet zárta a már említett literes üveg falhoz vágása és a főpincér megfutamítása a söntésbe. A lámpák eloltását a helyiek és a huszárok összecsapása követte, miközben éktelen dulakodás és ordítozás kezdődött, bár előre látható volt, hogy most a „Sok lúd disznót győz” esete érvényesül. A székeket és egyéb tárgyakat magukhoz ragadó civilek agyba-főbe kezdték verni a vitézeket, és a közben megsebesült Karlovics egy hosszú kenyérszelő kést hozott a söntésből és azzal szurkába a huszárokat. A gyakorlott verekedők istenigazából megrakták a huszárokat, akik közül Bednarics szakaszvezető életveszélyes szúrást kapott a hátába, mely tüdejét is átfúrta, és Szina Istvánnak is maradandó emlékek jutottak. A civilek közül Gálovics Józsefet hagyták helybe leginkább A lármára a pincér azonnal rendőröket hívott, ám mire azok megérkeztek a verekedők nagy része eliszkolt. A két huszárt úgy megraktak, hogy lepedőbe szállították őket a katonai kórházba, a verekedésben részt vevők civileket - Bauer Antalt szabólegényt, Lóránt József tímárt, Pecker István és Kovács József napszámosokat, valamint Gálovics József és Kiss János kocsisokat - átadták a törvényszéknek.33A sebesülteket Diósy hadnagy részesítette elsősegélyben, Udvardy Jenő önkéntes és Udvardy Károly gyógyszerésszel együttműködve.34 32 Véres verekedés. = VL, 1891. jan. 11. 5. p. 33 Véres verekedés. = Dunántúl, 1891. jan. 11. 2. p. 34 Véres verekedés. = VL, 1891. jan. 11. 5. p. 331
