Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Tilcsik György: Szex és gyermekáldás Szombathely mezőváros börtönében az 1840-es évek elején avagy egy törvénytelen leány világrajöttének rövid, ám felettébb tanulságos története
Szombathely Város Büntetőbírósága 1840. szeptember 11-én megtartott ülésén a Sőbér Juli és Frühwirth Györgyné elleni perben megszületett ítéletet - amely ellen szóbeli büntetőperről és nem nemes elítéltekről lévén szó, egyikük sem fellebbezhetett31 - rövidített formában bevezették a város közgyűlésein és tanácsülésein történt eseményeket, valamint az elfogadott határozatokat rögzítő jegyzőkönyvbe, de e bejegyzés valamilyen okból - vélhetőleg hanyagságból vagy tévedésből - nem említi a szolgálóleánytól gabonát vásárló és így adott esetben kártérítési fizetésre kötelezett személyek között özv. Schebinger Mártonná nevét.32 Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy érdekes módon sem a szolgálóleányt kihallgató alügyésznek sem, sem a vádat képviselő főügyésznek, sem pedig a büntetőbíróság tagjainak nem szúrt szemet, hogy 1-1 köböl árpa, rozs vagy búza - amelyek átlagos súlya sorrendben 69,53 kg-ot, 84,43 kg-ot, illetőleg 93,12 kg-ot tesz ki33 - esetenként egyedül történő ellopása egy erős férfinak is becsületére vált volna, nem is beszélve arról, hogy egy ilyen súlyú zsáknak a malmokból a lakóhelyére, azaz a Rumi utcába való elszállítása valamilyen alkalmas eszköz - talicska, kiskocsi stb. - nélkül Sőbér Julinak egyszerűen megoldhatatlan feladatot jelentett volna. Meglátásunk szerint mindezek amúgy arra engednek következtetni, hogy a leány a gabonalopásokat valószínűleg nem egyedül hajtotta végre. A tárgyalás végeztével a két elítéltet a városi börtönbe zárták, és a megkárosított személyek kárpótlása - sajnos források hiányában nem tudjuk megmondani, milyen forrásból, de - még 1840 szeptemberében megtörtént.34 Mindezek alapján úgy látszott, hogy a per befejeződésével, illetőleg az ítéletben foglaltak hatályosulásával az ügy - természetesen az elítélt két nő börtönben való tartózkodását leszámítva - egyszer és mindenkorra lezárult. Az élet azonban, mint oly sok alkalommal, ezúttal is másként „döntött”, és Sőbér Juli története hamarosan gyökeres és egyben pikáns fordulatot vett. SŐBÉR JULI PERÉNEK ÚJRAINDÍTÁSA ÉS LEZÁRÁSA Nem tudjuk pontosan mikor, de minden bizonnyal 1841 júniusában, de lehet, hogy csak júliusában, talán valamelyik őrnek előbb csak feltűnt a szolgálóleányon tapasztalható fizikális változás, ám a gyanú csakhamar beigazolódott: az 1840. március 5. óta fogságban lévő, és 1840. szeptember 11-én 1 évi börtönre ítélt Sőbér Juli másállapotban van és hamarosan kismama lesz. 31 Csizmadia - Kovács - Asztalos, 1975. 333-334- p.; Bónis-Degré-Varga, 1996. 179-180. p. 32 VaMLSzvkt. Ktjkv. 356/1840-1841. 33 Bogdán, 1991. 280., 304., 462-463., 625. p. 34 VaML Szvkt. TBp. fasc. 6. nr. 110. Pir. Pm. Kleiner Alajos elismervénye. Szombathely, 1840. szeptember 23.; Koller József elismervénye. Szombathely, 1840. decemberi!] 23.; Plaier Alajos elismervénye. Szombathely; 1840. szeptember 23.; Schweitzer Károly elismervénye. Szombathely, 1840. szeptember 23. Itt jegyezzük meg, hogy az elismervényekkel kapcsolatban miden bizonnyal több elírás is történt. Így valószínűleg mindegyik helyes dátuma 1840. szeptember 23., és Koller Józsefét csak tévedésből datálták december 23-ra. Ugyanakkor Schweitzer Károly elismervénye - nem tudni miért, de - az ítéletben szereplő 29 icce zsír helyett csak 10 icce áráról szól, míg Plaier elismervényének kivételével a többi háromban a különféle gabonák mennyiségi megjelölésénél egyetlen esetet leszámítva a helyes méró'szám mellett mértékegységként a „köböl” helyett - vélhetőleg tévedésből - a „mérő” szerepel. Lehetséges, hogy ez amiatt történt, hogy mind a négy molnár német anyanyelvű volt. Ez utóbbi tényt igazolja, hogy az egyértelműen nem általuk írt magyarnyelvű elismervényeket láttak el kézjegyükkel, mégpedig oly módon, hogy mindannyian - közülük hárman gótbetűs írással - keresztnevük német verzióját használva, azt előreírták és a családit pedig hátra. Ugyanakkor érdekességként mondjuk el, hogy Kleiner Alajos és Koller József a nekik járó 2-2 köböl rozs árát - előbbi arra való hivatkozással, hogy nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy azt tőle vagy a molnárlegényektől tulajdonították el, utóbbi pedig indoklás nélkül - a városi lámpapénztárba rendelte befizetni. 308
