Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Katona Attila: Ebadó - kutyavilág. Az ebek "önkéntes" hozzájárulása Vas vármegye fejlődéséhez a 19. és a 20. század fordulóján
kutyáknak jutott az a megtisztelő feladat, hogy az őket lajtromozó nem egy esetben a kiirtással fenyegető tisztviselők nyugdíját biztosítsák.30 A vármegyei vezetés érezte, vitatható a döntés és kétséges lesz a kabinet álláspontja. Most mégis kellemesen csalódtak a Belügyminisztériumban, mert elfogadták a határozatot. Vagy a kényszerszolidaritás termette meg a gyümölcsét, vagy a személyes kapcsolati háló diadalmaskodott. A miniszterelnök, egyben belügyminiszter a vasi Széli Kálmán volt, testvére pedig a belügyi államtitkár. A kérés csupán csak az lett, hogy a nyugdíjalapba történő átcsoportosításról minden évben külön-külön döntsenek.31 A későbbiek során azonban a belügy néhány észrevétele miatt újra módosítani kellett az ebtartási szabályokat. Két premisszához ragaszkodtak: egyrészt az 1889 augusztusában elkészült mintaszabályzatukhoz, ami azért érdekes, mert ezt addig nem említették argumentumként, másrészt a fővárosiak, ki tudja miért nem értettek egyet a 10%-os behajtási nyereséggel. Ez utóbbitól azonban a helyiek nem akartak engedni, egyszerűen azért mert ez a végrehajtásban zavarokat (fog okozni) és az ebadó jövedelem tetemes csökkenését fogja előidézni.”^2 Ezek az érveket nem akceptálta Belügyminisztérium, és így ennek tükrében készült el az új ebtartó szabályrendelet 1902-ben, és lépett életbe 1904-ben.33 A statisztikai adatok azonban a vármegyeiek félelmeit nem támasztották alá. Sőt! Inkább a cáfolják az adóbehajtási hatékonyságot. Nyilván az a döntés, hogy községbírókat mentesítették a behajtás felelőssége alól, azzal a következménnyel járt, hogy a jogi, adminisztratív felelősség a főszolgabírákra hárult. A maradék összeg felosztásáról csak annyiban döntöttek, hogy az egészségügyet szolgálják. Konkrétumokról csak 2 évvel később, 1904-ben szóltak, amikor megalapították a „Vasvármegyei állategészségügyi alap”-ot. A gondot és a problémát az jelentette, hogy ennek az alapnak kimondott célja nem volt, ezért az itt „őrzött” ösz- szegeket mindig kölcsön lehetett venni az aktuális pénzügyi zavarok elhárításához. így egy idő után már követhetetlennek tűntek a pénzmozgások.34 Pontosabban szólva a vármegyei szabályzatnak megfelelően, a számvevőség emberei megtették a jelentésüket, de jobb esetben csak ilyen alkalmakkor derült ki, hogy hol és kik is használták a kutyák pénzét. A kevésszámú jelenlévőt könnyű volt „megvezetni” az alap pénzét illetően. A Belügyminisztérium munkatársai szemfülesebbek voltak, és rámutattak a hibákra, amelyeket a vármegye utólag kénytelen volt elismerni, következménye azonban - úgy látszik - mégsem lett. Ebben a szakaszban az ebadó az eredeti funkciója megszűnik, és már alig történik utalás a veszettség elleni küzdelemre, illetve az ebek korlátozásának kérdésére. Az ekkor elfogadott, módosított szabályrendeltek pontosságukat illetően inkább visszalépést jelentenek a korábbiakhoz képest. 30 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 16/1902. 31 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 198/1903. 32 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 63/1902. 33 Az ebadó falvakban 1 korona, a rendezett tanácsú városokban 4 korona lett, kivéve a csendó'rség, a rendó'rség és a katonaság kutyáit. Továbbra is januártól áprilisig kellett az összeget leróni, a tulajdonosok erről nyugtat- ványt kaptak, azok a kutyák, akik nem voltak a lajtromba, azokat elpusztították. VaML Vas vármegye közgy. jkv. 63/1902. 2 évvel később az alapdíjat duplájára emelték. VaML Vas vármegye közgy. jkv. 637/1904. 34 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 289/1904. 263
