Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Söptei Imre: Családi ünnepek és találkozók a kőszegi Chernel család történetében, 1830-1892
semmi jele és nyoma annak, valamilyen, a Húsvéthoz kapcsolódó szokást átvettek vagy ősi hagyományt fenntartottak volna. Az mindenképpen szót érdemel még, hogy az ünnepek kapcsán, azok vallási vonatkozásaival Chemel Kálmán szinte nem is foglalkozik írásaiban. Az 1885-ben Nagyszombattal kapcsolatban megemlítette a ribiszkeültetést és a vadásztársaság feloszlatását. „Ezután sétálni majd a feltámadás szertartásának megtekintésére mentem. ”n E szerint nem részt vett benne, hanem csak megtekintette, és másnap jegyezte be a második adatot ezzel kapcsolatban, mert Húsvét napján csak az „isteni szolgálat” után látogatta meg unokaöccsét, Festetics Elek grófot.13 14 Ennek pontos okát nem ismerjük, legfeljebb találgathatjuk. Legvalószínűbb az lehet, hogy annyira természetessé vált a vallás ilyetén kötelezettségeinek teljesítése, hogy egyszerűen nem lett naplótéma, mivel még ezen a szinten sem volt „hírértéke”. Ugyanakkor, hogy mégis megemlékezett egy-egy alkalomról, arra mutat, ahogy mindenki - és minden bizonnyal ő is - részt vett ezeken a templomi szertartásokon, de mindezek mellett és ellenére sem lehetett róla állítani, hogy bigottan vallásos lett volna. Ezt nem kell feltétlenül szabadelvű (liberális) világnézetéhez kötni, hanem ebben az is közrejátszhatott, hogy a család az alig 1 évszázada történt áttérése után is, talán megó'rzött valamit a protestáns érzületből. Mindenesetre nem vetették magukat neofita indulattal és lelkesedéssel új felekezetűk hitelveire és szertartásaira, és ez a magatartás mintaként megmaradt a következő generációk számára is. Fiának, Chernél Istvánnak már teljesen más a katolikus egyházhoz való viszonya, amelynek egyik legfontosabb mutatója, hogy a család majdnem teljes levéltárát a Bencés rendre hagyományozta, és a szerzetesek őrizetére bízta. A család iratainak túlnyomó része ma is Pannonhalmán, a Főapátsági Levéltárban található és kutatható. 1916 után feleségével együtt még fokozottabban fordultak a vallás felé, mégpedig annak nyomán egyetlen fiúgyermekük, Miklós eltűnt az 1. világháborúban. A harcok megkezdése óta amúgy is visszafogottan ünnepeltek, 1914-ben csak cselédeiknek ajándékoztak apróságokat, és segédkeztek a sebesültek ünnepségein.15 1916-tól azonban végképp tovatűntek az önfeledtség ezen napjai is: „1916. decemberhó 24-én, Kó'szeg- Ködös, nyirkos, barátságtalan idő, estefelé kitisztult. ... Szomorú karácsony estünk volt, azaz nem is volt. Először nem volt fánk és nem gyújtottuk meg a gyertyákat s együtt örvendeztünk gyermekeinkkel a béke szép ünnepén. A harmadik karácsony köszöntött immár harcizaj közepette s a világrengés borzasztóságai már harmadszor zavarják legszebb a legszebb ünnepet. És mi egyedül búslakodtunk szobáinkban félévnél tovább várunk hírt Miklós fiunk sorsáról - de az Ég nem könyörül rajtunk, bizonytalanságban hagy, aggodalmainkat öregbíti, szívünket mind összébb szorítja. Vájjon lesz-e még egyszer boldog, megelégedett, békés karácsonyunk? Márta Végh Gyuláéknál volt teán s a gyerekek karácsonyfájánál.”16 13 PFLt Ép. 3. köt. 49/1. 14 Uo. 15 PFLt Chemel család iratai. Chernél István naplója (továbbiakban: ChIN). 1914- december 24. 16 PFLt ChIN, 1916. december 24. 122
