Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Söptei Imre: Családi ünnepek és találkozók a kőszegi Chernel család történetében, 1830-1892
Chernél Kálmán már felidézhető, kisgyermekkori emlékei közül a második, amikor a családi karácsonyfát megpillantotta. így emlékezett vissza a jelenetre: „Anyám ekkor a fényesen megvilágított étteremben Rozália húgommal bennünket bevezetvén, a számos viaszgyertyákkal, különféle bábokkal, aranyozott almákkal és diókkal földíszített fenyő' mellett Sarolta nővérem, Csergheő Mária barátnéjával, mindketten föloldott hullámzó hajzattal, fehér patyolatban és elfátyolozva, mint jótékony nemtők álltak és nekünk, belépő gyermekeknek cukrocskákat osztogattak ”7 Az évtizedek távolságából visszatekintő férfi természetesen nem állhatta meg, hogy az akkori jelen, szerinte elfajzott jelenségeit ostorozza. Kikelt az akkoriban elharapódzó fényűzési cikkeket, haszontalan csecsebecséket, egyéb költséges tárgyakat mérhetetlen tömegben ajándékozó divat ellen.8 Ezen adattal kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet egy érdekes lehetőségre. Chernél Kálmán 1822-ben született, és nyiladozó értelmének emlékei lehettek, akár 2-3 éves korából származóak is. Ez azért érdekes, mert a mai közfelfogás szerint Magyar- országon először Brunszvik Teréz (1775-1861) Martonvásáron állított karácsonyfát, mégpedig 1824-ben. Ez nagyon közel esik említett kőszegi eseményhez, amelyből pedig - feltételezve, hogy nem az első karácsonyfa állításról számolt be - akár arra is következtethetünk, hogy nem a Brunszvik családot illeti e tekintetben az elsőség. Ám bármennyire kíváncsiak vagyunk, valószínűleg már soha nem tudhatjuk meg, hogy a Chernél családban mikor állítottak először karácsonyfát. Chernél Kálmán következő, a Karácsonnyal összefüggő releváns bejegyzése 1881 - bői származik. A karácsonyfáról szóló első részletes beszámolót az év eseményeinél találunk: „A karácsonyi ünnepekre Pista fiam hazajött, úgy szinte unokaöcsém Meszlényi Lajos, Bence és Pál. Velencéről látogatásunkra megjelentek.... A karácsony estét Viktor családi körében töltöttük, ki díszes karácsonyfát állított föl, melyen és alatta fényűzési, úgy gyakorlati használatra szolgáló tárgyak valónak elhelyezve, melyekkel gyermekeinknek, úgy a család tagjainak kedveskedtünk. ”9 Felvetődik, hogy miért éppen Chernél Viktor (1819-1884), Kálmán bátyja, a család nem is legjobb módban élő tagja, egy a katonai pályáját korán elhagyó tiszt honosította meg végleg ezeket szokásokat, amivel a rokongyerekeket évről-évre elkápráztatta. Erre is választ ad a visszaemlékező, amikor így jellemzi testvérét: „Igen vidám társalgó, lovagias, úri gondolkodású, fényűzést, szórakozást kereső, becsületes, értelmes, szenvedélyes és ügyes vadász-”10 Azonban lehetséges, hogy ezeknek mozgatója a feleség, aki férje 1884- ben bekövetkezett halála után is folytatta az addig szokásba jött karácsonyfa-díszítést és ajándékozásokat.11 Érdekes az is, hogy Chernél Kálmán mit tartott még fontosnak megjegyezni a többi napról. „Az ünnepek igen derült hangulatban folytak le, esténként a Kasinóba gyűltünk össze, hol a fiatalság tekézéssel szórakozott. ”12 A tekézés ebben az esetben a billiárdozásnak felel 7 Söptei, 2010. 124-125. p. 8 PFLt Ep. 1. köt. 5/4. 9 PFLt Ép. 2. köt. 9/2. 10 PFLt Ép. l.köt. 5/2. 11 PFLt Ép. 3. köt. 34/3. 12 Uo. CSALÁDI ÉS VALLÁSI ÜNNEPEK 120
