Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS ALANYAI: AZ ÉTELKÉSZÍTŐK, AZ ÉTELT PREZENTÁLOK ÉS (NEM UTOLSÓ SORBAN) MAGUK AZ ÉTKEZŐK
Thurzó György nádor udvarában (1617-1621) három pohárnok (a főpohárnok alatt két vicepohárnok) és két pohárnokinas, illetve a két bortöltő (Lucsansky és Sexti, másképpen Sextus) mellett egy bortöltő inas szolgált.253 Nádasdy III. Ferenc udvarában is egy főbortöltő és egy vice szolgált (1655-ben Kopcsányi János és Farkas Adám, később Farkas Adám és Kaczor György). A pohárnokok számát nem ismerjük.254 Asztalvetők. A Magyar Királyságban először Nádasdy III. Ferenc udvarában fordultak elő.255 Más magyar főurak is ismerték természetesen ezt a tisztséget, de nem alkalmaztak rá senkit. Batthyány I. Adám udvarában sem írtak össze asztalvetőket, de egy itt keletkezett német-magyar nyelvű összeírásban (ugyancsak 1648-ban) a pohárnokot tévesen Tafeldecker-nek fordítják. Vagyis ismerték e tisztséget, de nem voltak tisztában a jelentésével, csupán annyit tudhattak róla, hogy a feladata - akárcsak a pohárnokénak magyar területen - az asztal megtérítése volt.256 Két évvel később is hasonló bizonytalanság figyelhető meg a tisztség értelmezésében egy feljegyzésben, amit Batthyány I. Adám leányának, Eleonórának a lakodalmára készülve írtak. Ebben németül említik az asztalvetőket, méghozzá helytelenül írva a német szavakat: tafflidekker. Az a familiáris, akivel a lakodalom előkészítéséről egyeztet, ismeri ugyan a tisztséget (taffeldekkemek írja), de nincs tisztában annak szerepkörével, amennyiben őket is ételhordásra szeretné befogni, amit Batthyány azzal utasít el, hogy arra az asztalnokok és ételfogók valók, és nem az asztalvetők.257 Frisneider - szeletelő. ,Az f risneider egy szép, dali, merő ifjúember légyen. Jókedvű, magát tisztességesen viselje mihelyt az étket viszik, s az úr leül asztalhoz, és az udvari kapitánt az több urakkal együtt leültette. Akkoron az frisneider is az ő felbontó késeivel, kajánnal, villával, fejér tiszta keszkenőkkel és a több felmetéléshez való szükséges eszközökkel illendő és szokott térdhajlással ott légyen. O elsőben egy falat kenyérrel az késhegyre szúrván, az étkeket mind egymás után megkóstolja, és az ő urának és minden ott ülő uraknak is szép rendesen, egymás után, kívánsága szerint, illendőképpen és tisztességesen kinek-kinek eleibe metéljen és gazdálkodjék. Az olyan tisztességes és rendes credentizást avagy kóstolást, felmetélést, gazdálkodást kezdettűi fogva, amíg az asztalt felszedik, végig szép udvariság- gal, serénységgel, tisztességesen és illendőképpen tudja viselni és gyakorolni. Midőn az úr elvégezte ételét, és az étkeket, gyümölcsöt, confectumot leszedik, akkor az frisneider egy széles, ahhoz rendeltetett késsel az 6 ura helyén az morzsalékot szép tisztán felszedje.”158 A frisneider feladata tehát az asztalra feltálalt húsok feldarabolása és kívánság szerinti osztása volt. Mielőtt ezt cselekedte volna, még minden étket meg kellett kósolnia, hogy minden rendben van-e vele és nem mérgezett-e. A magyar nyelvű forrásokban a 17. században felbukkanó frisnaider kifejezés a német Fürschneider (szeletelő) szó torzított változata. Maga a tisztség nem létezett a kora újkori főúri udvarokban. Nem találjuk meg semmilyen udvari összeírásban (még az olyan részletesben sem, mint Batthyány I. Ádámé volt), és nem említik egyetlen olyan gazdasági utasításban sem, ahol az étke253 Radvánszky, 1879a. 7-17., 368., 377. p. 254 Koltai, 2001. 111. p. 255 Koltai, 2001. 196. p. 256 MNL OL P 1322 Föld. fám. no. 866-867. 257 Koltai, 2003. 126-127. p. 258 Lakó, 1982. 43. p. 64
