Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
FELHASZNÁLT FORRÁSOK - ÍROTT FORRÁSOK
rajzol meg. A magyar szokásokról tett megállapításait éppen ezért kritikával, más forrásokkal kiegészítve lehet csak felhasználni.97 Viszonylag szép számban ismerünk ma útleírásokat és országleírásokat a korszakból. Oláh Miklós Magyarország-leírásában (1536) az ország természeti adottságairól, a 16. század közepi termelési szokásairól kaphatunk hiteles képet. Mivel a szerzó' külföldiek számára kívánta bemutatni Magyarországot, sok olyan dolgot lejegyez, ami az itt éló' kortársainak természetes volt, így más jellegű forrásokban nem olvashatunk róla. A Magyarországra látogató külföldiek által írt beszámolók, leírások közül Edward Brown és Jerzy Ballabán műve, említendő.98 Jerzy Ballabán a II. Rákóczi György esküvőjére Erdélybe érkező lengyel követ, és az ő kíséretében álló szolgák egyike írta az útról beszámolót, jelentést.99 Különösen érdekes az esküvői lakomáról készült beszámolója. Hála a naplót megjelentető szerkesztőnek, ezt a leírást még két másik beszámolóval is összevethetjük, mivel közli a lakomán börtöltőként szolgálatot teljesítő Haller Gábornak a naplójából az idevágó részt, illetve a nádornak szóló jelentés szövegét.100 Itt jegyezzük meg, hogy az ilyen, szubjektív jellegű források felhasználása, értelmezése mindig rejt magában veszélyeket. Jerzy Ballabán kísérője, Haller Gábor és a nádornak beszámoló résztvevő' fontos részletekben eltérnek egymástól (például, hogy ki ült a fó'asztalnál), illetve előfordul, hogy az egyik olyanról is beszámol, amit a másik nem tart fontosnak megemlíteni. Pedig abból, hogy nem említi, arra is lehetett volna következtni, hogy nem úgy zajlott az adott rituálé, ahogy szokott.101 A szubjektív jellegű források értelmezésének egy másik buktatója, ha egyedi jelenséget általánosítunk, és nem vetjük össze más forrásokkal. Ilyen jól ismert tévedést eredményezett Bethlen Miklós saját mosdási szokásairól tett azon megjegyzése, hogy nem tisztálkodott gyakran, amit a szakirodalom a kortársak egészére általánosította. De mivel más források nem támasztják alá, hogy ez az egyéni szokás jellemző lett volna a többségre a korban, a szakirodalom utóbb revideálta ezt az általánosítást, és Bethlen egyik balesetére eredeteztethető víziszonyával kezdték magyarázni kijelentését. De hasonlóan félreértésekre adott okot Bethlen megjegyzése borivási szokásairól, ugyanis mai szemmel az étkezésenként megivott fél ejtel (kb. 0,75 1) vagy három meszely (1,2 1) bor soknak tűnik, de a korban ennyi bor elfogyasztása valóban nem járt részegséggel, vagyis elmondhatta magáról, hogy józan életet élt.102 97 Turóczi-Trostler, 1956. IX-X. p. 98 Brown, 1669-70. 290-425. p. 99 Ballaban György naplója. A könyvben Jerzy Ballabán lengyel követnek tulajdonítják a naplóírást, pedig szerintünk a kíséretében lévő' egyik szolga írta le feltehetőleg a követtel egyeztetve. Erre következtethetünk abból, hogy a követ úrról egyes szám harmadik személyben beszél, másrészt az is kiderül, hogy ő nem ült a fejedelem asztalánál, de ott volt az asztalnál ülő követ közelében. („A kézmosás után asztalhoz ültek" - írja, majd később úgy fogalmaz, hogy „az asztal felénk eső részén"). Feltehetőleg ő maga szolgálta ki urát a lakoma során. Erre utal az is, hogy a nádornak szóló beszámolóban azt olvashatjuk, hogy a lengyel követ meghűlt az asszúbortól, ezért még a gyümölcs leszedése előtt felállt az asztaltól, és elment a szállására. A naplóban viszont az ezt az epizódot követő események leírása is szerepel. Várkonyi, 1990. 29-30, 71. p. 100 Várkonyi, 1990. 58-61., 61-74. p. 101 Várkonyi, 1990. 29., 69-70. p. 102 Windisch, 1980. 522., 131. p. 28
