Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS ALANYAI: AZ ÉTELKÉSZÍTŐK, AZ ÉTELT PREZENTÁLOK ÉS (NEM UTOLSÓ SORBAN) MAGUK AZ ÉTKEZŐK
jező asztali rendtartásokat készítettek, vagyis meghatározták, hogy kik tartoznak egy asztalhoz, és az egy asztalnál ülőknek azonos minőségű és mennyiségű étel járt. Ezek az asztalok sajátos elméleti fogalmat alkottak: az egy asztalhoz rendeltek valóságban több asztalnál is helyet foglalhattak. A hangsúly azon volt, hogy az egy asztalhoz tartozók ugyanazt az ételt kapják. Magyarországtól nyugatra a főúri udvarokban - az uralkodói udvarok szokását követve - változások álltak be az étkezési rendben aló. század második felében. Ettől az időszaktól terjed el, hogy a hétköznapokon már nem az tikét körülvevő nemes szolgálókkal étkeztek együtt, hanem visszavonulva családi vagy szűk baráti körben. A magyar főúri udvarokban a 17. század közepéig nem követték ezt a trendet és a főurak továbbra is familiárisaikkal, vagyis népes asztaltársasággal étkeztek az ebédlőpalotán. A 17. század második felében jelentek meg a változás apró jelei. Zrínyi Miklósról írta Bethlen Miklós, hogy így, szűk körben étkezett (1664), de ez még nem lehetett elterjedt, mivel Bethlen szerint „nem is igen dicsérték” és „németesnek” tartották e szokást, amit a vélekedések szerint német felesége miatt vett fel (ugyanakkor Batthyány I. Ádám, akinek ugyancsak német felesége volt, maradt a magyarnak tartott hagyományoknál): „minthogy olyan rendet tartott, hogy maga, felesége, két-három kedvest úrfi, vagy olyan kedvesebb elsőrendű szolgája, s papjával, nyolc személlyel circiter, benn a maga kis palotájában ett, lévén más nagy asztal uraiméknak a nagy palotán; melyet az akkori üdőben nem is igen dicsértek, mint németes szokást a magyarok benne, minthogy a magyar felesége holta után a német feleséggel kezdette volt, és csak akkor ett a nagy palotán, amikor sok úri fő vagy vitézlő rend vendége érkezett. Nékem benn volt véle asztalom; ekkor kevesen ettünk benn: .... Nem sok tál, mint a német szokása, de ugyan szép úri asztal volt a belső; a nagy palotán való hosszú igen, magyaros és bő, tisztességes asztal volt, minthogy nagy udvara is volt."321 A század végére már az oly sokat emlegetett Batthyány udvarban is megváltoztak az étkezési szokások: Batthyány II. Ádám és felesége (1692) már visszavonult „magányosan étkezni” háló vagy fegyverházába.322 Mint már említettük, a közös étkezések alatt mindenki az asztali rendtartásban meghatározott asztalhoz ült le. A magyar főúri udvarok asztali rendtartásai alapján kimondhatjuk, hogy a legtöbb udvarban hasonló jellegű asztalokat alakítottak ki. Az első, a legelőkelőbb asztal mindenhol magáé a főúré volt. E tizenkét személyes asztalnál a főúr ült feleségével és nagyobb gyermekeivel. A fennmaradó helyeket vagy a legelőkelőbb familiárisai, vagy előkelő vendégei foglalhatták el. Ha szükség úgy hozta, vagyis túl sok előkelő tartózkodott éppen az udvarban, akkor az úr asztala több „valóságos asztalból” állt. Ez azt jelentette, hogy bár nem mindenki fért el az úrral egy asztalnál, de mégis ugyanazt kapta enni, mint ő. A rangban utána következő asztalnál, melyet többnyire uraimék asztalának hívtak, elsősorban a főúr asztaláról kiszoruló familiárisok foglaltak helyet. Ez volt a legnépesebb asztal, ezért jellemzően legalább két valóságos asztalból állt. 321 Windisch, 1955. 205. p. 322 Koltai, 2001.205. p. 74
